FELISMERNI A FELEBARÁTOT EGY UTCÁN ÉLŐBEN, EGY MENEKÜLTBEN

MAGYAR NEMZET ONLINE - KULTÚRGRUND
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2018.03.25.

„Köszönet, azért, hogy ti olyan küzdelmeket is vállaltok, amelyek kényelmetlenek” – mondta az olasz kormányfő a Szent Egyed közösség ötven éves jubileumán, amelyet Ferenc pápa részvételével ünnepeltek a múlt héten, Rómában. A közösség magyar szárnyának munkáját, tevékenységének felhajtóerejét mutatja be az a film, amelyet hétfőn vetítettek a Párbeszéd Házában.

Domokos János A te neved című dokumentumfilmjéből egy különös baráti társaságot ismerhetünk meg tevékenységük egyik ágán, a hajléktalan emberek gondozásán keresztül. A Szent Egyed katolikus közösség tagjai olyan laikusok, akik tanulmányaik, munkájuk mellett a társadalom perifériájára szorultakon segítenek. Nem csak az utcákon, de szociális otthonokban élőkről, állami gondozottakról, menekültekről is gondoskodnak, mégpedig egészen szokatlan, ugyanakkor nagyon is kézenfekvő módon: nem ellátandó kliensnek tekintve őket, hanem egyszerűen felismerve bennük a felebarátot. A hétről hétre átnyújtott szendvicsek, megfőzött meleg ételek mellé tőlük jó szót, törődést, odafigyelést is kapnak azok az utcán élők, akiket egyébként általában közvetlen környezetük is segít. Legalábbis addig, amíg ki nem söprik őket az önkormányzati, fővárosi hatóságok azokról a helyekről, amelyeken ideig-óráig menedéket találtak. A film megérintette a közönséget, amelynek egyes tagjai szép példáját is adták a belátó felismerésnek.

Domokos János rendező két éven át követte a nemzetközi közösség magyarországi tagjait, és három hajléktalan történetén keresztül igyekezett bemutatni a tipikus sorsokat. Ott volt kamerájával, amikor hőseink elmondták a maguk történetét, rögzítette örömüket és bánatukat, a pesti éjszakában nagy szatyrokkal grasszáló fiatalokat, akik régi ismerősként üdvözlik már őket, de ott volt akkor is, amikor a Rákóczi téri csapat elűzésére az önkormányzat fémszerkezeteket építtetett a metrófeljáró mellé.

– Ezek az emberek amúgy is súlyos terheket cipelnek, életük további nehezítése fölösleges gonoszság – fogalmaz Szőke Péter, a hazai közösség alapítója.

A Rákóczi téren húzta meg magát a barátaival a torzonborz Zoltán, az „Ördög”, miután, mint meséli, 12 évvel ezelőtt az önkormányzati lakásmaffia kihúzta alóla az otthonát. Mikor a történet végére ér, a nem túl bizalomgerjesztő arcon könnyek peregnek, és a néző egyszerre meghökkenve ismeri fel a maszk mögött az esendő embert. A barátot, aki mellé odaül pokrócára egy fiatal lány, kockáznak, gitároznak és énekelnek, mintha csak egy pikniken lennének, nem a rideg pesti éjszakában...

ITT OLVASHATÓ