Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.03.30.
„Most, hogy már 25 napja itt tartózkodok, ideje elmenni a határhoz, hogy megcsináljam az első kazah vízumhosszabbítást. Ezt hivatalosan „visa-run” néven ismerik, ami abból áll, hogy kilépsz az adott országból, belépsz a határországba, és egyből, vagy 1 nap múlva fordulsz vissza. Hogy lenullázódjanak a napjaid.
Ez inkább Thaiföldön, mintsem Kazahszánban kedvelt megoldás, mivel hiába a 9. legnagyobb országról van szó, mégiscsak oka van annak, hogy ha nincsen Borat (film Kazahsztánról 2006.), akkor nem sokan tudnák, hogy ez az ország létezik.
Kicsit elaludva bár, de 10-kor nekiálltunk buszra szállni, hogy a buszpályaudvarra menvén elmenjünk a 180 km-re lévő Tarazba. Mehetnénk az üzbég-kazah határhoz is, ami közelebb van (100 km), de mivel 100$ és 3-4 hét idő, amíg az üzbég vízumot megkapom, így választottam a tarazi megoldást.
Innen már csak 15 km a határ „város”, Aisha-Bibi, aminek túloldalán a hegymászók mekkája, Kirgizisztán van. A helyi járat lerakott ott, ahol mondta a kalauz, hogy a buszok innen indulnak.
Húszperces távolság másfél óra alatt
Kazah bürokrácia flash-em volt, mert nem volt se buszpályaudvar, de még busz sem. Visszairányítottak minket a kufár taxisok, így a 20 perces távolságot 1,5 óra alatt tettük meg. Ekkor fortyogtam már bőven.
Ennek oka kettő pilléren nyugszik. Nagyon zavar, hogy a nyelvi korlátok miatt nulla a kontroll a részemről, illetve az emiatt jelentkező kiszolgáltatottság is nagyon idegesítő.
A másik az emberek őszintétlensége. Megértem, hogy nem jó érzés, amikor beismeri az ember, hogy nem tud valamit, de elküldeni emiatt rossz irányba...
Megtaláltuk a buszpályaudvart, s mikor felszálltunk a belföldi mikrobuszjáratra, akkor már csak percek-órák kérdése volt, hogy elinduljunk. Azért ilyen széles az indulási idő intervalluma, mert itt nincsen menetrend, akkor indul, amikor megtelik. Punktum...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.