EGY KÜLFÖLDI TITKOSSZOLGÁLAT PRÓBÁLJA BEFOLYÁSOLNI A MAGYAR VÁLASZTÁST A KORMÁNY ÉS A FIDESZ ÉRDEKÉBEN

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2018.03.23.

Van itt valami, ami – úgy látszik – a sajtó számára mintha nem is létezne.

A hazai menekültügyekben leginkább emblematikusnak számító civil szervezet vezetője, Siewert András lassan 48 órával ezelőtt tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a hazai titkosszolgálatokkal egyeztetett egy olyan, külföldi titkosszolgálati hátterűnek vélelmezett provokáció apropóján, amelynek egyes részleteit az elmúlt napokban a kormánymédia szivárogtatta ki.

Ámde a mai napig nem érkezett híre annak, hogy a nyilvánosan emlegetett és „hírbe hozott” titkosszolgálat cáfolta volna a sajtótájékoztatón elhangzottakat. Márpedig, ha nincs hivatalos cáfolat, akkor – legalábbis úgy tűnhet – akár igaz is lehet a bejelentés. Mindenesetre érdemes lett volna rákérdezni, vagy legalább a rákérdezéssel próbálkoznia a sajtónak.

És akkor most jöjjön a fiction.

Szárnyaló fantáziánkkal képzeljük el az alábbiakat: 2010-et írunk, néhány héttel a választások előtt. A Népszabadság vezető kolumnistája, mondjuk a kékfényes Szabó László (tudják, aki ekkor már rég nem volt a szerkesztőség tagja, de a rendszerváltás előtt írt cikkeibe rendesen és aprólékosan bedolgozott a Belügyminisztérium) közzétesz néhány leleplezőnek szánt írást és hanganyagot, amelyekben – mondjuk – a Civil Összefogás Fórum (CÖF) vezetőit próbálja tőrbe csalni és a jobboldali ellenzéket is kompromittáló alkotmányellenes tevékenységre rávenni egy erős izraeli akcentussal beszélő, Szabó László által csak oknyomozó újságíróként emlegetett személy, akiről később kiderül, hogy

valójában nem oknyomozó újságíró, valójában nem létezik az a cég, amelynek nevében fellépett, s valójában nem létezik ő maga sem,

hiszen a CÖF-fel folytatott tárgyalássorozat közben egyszerűen szőrén-szálán eltűnik, valódi személyazonosságát azóta is jótékony homály fedi.

Legfeljebb annyit tudunk Mr. Anonymusról, alias Alekszandrovról (Alexandrovról, Aleksandrovról, ad infinitum), hogy remek izraeli akcentussal beszéli az angolt, s még annyit, hogy feltételezésképpen és következésképp nem magyar. Idővel aztán kiderül az is, hogy véges vagy szegényes repertoárjából fakadóan hasonló trükkökkel próbálkozott ugyanez a személy egyéb jobboldali civil szervezeteknél is. És mindeközben a Gyurcsánnyal (vagy Bajnaival) szövetséges izraeli miniszterelnök – akit a közelmúltban személyesen keresett fel a magyar miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója, nem mellesleg az állampárti titkosszolgálat egykori hírszerzője (lásd Orbán külpolitikai tanácsadójának, az ex-hírszerző Czukor Józsefnek Netanjáhúnál tett február végi látogatását) – politikai pártjának nemzetközi kapcsolatokért felelős tisztviselője odanyilatkozik, hogy:

"Mindent megteszünk azért, hogy Gyurcsány és az MSZP 50 százaléknál többet kapjon a választásokon, és egyedül tudjon kormányt alakítani".

(Lásd Elia Hazannak, a Likud (a Fidesz testvérpártja) nemzetközi kapcsolatokért felelős tisztviselőjének januári nyilatkozatát.) És feltételezhetően (oh, nem-nem, nem a Moszad, azt Önök csak úgy szeretnék, de csigavér, nyugi, ne nagyoskodjunk, nem vagyunk mi ennyire fontosak) egy kedélyes és meghitt, a kelet-európai fennforgásokba a maga amatőr bájával könnyen belesimuló familiáris szervezettel, mondjuk egy afféle izraeli UD Zrt-vel a háttérben.

S ha mindez így, s nem másképp, akkor vajon ez esetben nem arról csivitelne-e folyamatosan az ellenzék sajtója, s nem azzal harsogná teli a magyar étert az ötös számú párttagkönyv büszke viselője, hogy a demokratikus választásokat törvénytelen eszközökkel befolyásolni szándékozó idegenszívű, külföldi erők és hazai zsoldosaik rontottak rá a nemzetre?

De bizony!

Hát akkor?  

ITT OLVASHATÓ