2018. március 11., vasárnap

AZ UTOLSÓ UTÁNI PILLANATBAN

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: SÁNDOR IVÁN
2018.03.10.


Karácsony Gergelynek és Márki-Zay Péternek

A francia filozófus, Jean Baudrillard az európai szellemi világot megmozgató tétele szerint korszakunk az utolsó előtti pillanatokhoz érkezett, amikor „már nincs mit mondanunk”. Baudrillard gondolatai arról, hogy a valóság helyére annak a médiában és a hálózatokban megjelenő szimulációja lépett, ma is időszerű. Abban azonban nem volt igaza, hogy minden tekintetben elérkeztünk az utolsó előtti pillanathoz.

A mai magyar helyzetben, amikor a választások tétje az ország jövője, nemzedékek sorsa, vannak utolsó utáni „pillanatok” is, amelyekben a már nincs mit mondani helyére a még kell mit mondani került. A hétköznapokban élő nem látja, nem is láthatja át az ilyen pillanatok históriai jelentőségét. Kilenc évtizedem alatt átéltem néhány történelmi jelentőségű „pillanatot”, amikor úgy tűnt, hogy nincs már mit mondani, ám mégis kellett szólni. Vannak tapasztalataim a 20.-21. század sorsfordító helyzeteiről. A Népszava 2018. január 20-i számában a Zoltai Ákossal folytatott dialógust (Sándor Iván: nem foglalkozom Orbán lelkével) azzal zártam, hogy próbálom követni a napról napra új arcukat mutató eseményeket.

Mi változott hat hét alatt?

Karácsony Gergely megjelenését az addig dermedt baloldalon a vízbe dobott kisebb gyűrűket keltő kavicshoz hasonlítottam. Azóta a gyűrűk növekedtek, és egyre nőnek. Karácsony megtalálta azt a politikusi nyelvet, amivel sokakat megszólíthat. Felrázta a dermedt baloldalt. Másképpen gondolkozik, másképpen szólal meg, mint a közönnyel megbirkózni nem tudó politikusok. Programja nemcsak világos, történelmi távlata is van. Ismeri a fiatalok világát, együtt érez az idősekkel. Nem revánsra, nem „titkos iratokra”, hanem az összlakosság helyzetére hivatkozik.

Többnyire az Élet és Irodalomban megjelent írásaimban évek óta hajtogatom, hogy a hatalmába beleőrülő kormány leváltásához a megcsömörlött, közönyös százezreket kell megszólítani, s a demokratikus pártoknak ehhez félre kell tenni az egymással való, a lakosságot elriasztó rivalizálásukat.

Márki-Zay Péter ezt megtette. Eredménye váratlanul megrázóan biztató volt Hódmezővásárhelyen. Történelmi tapasztalat, hogy a túlhatalmat, a sajtót, a fegyveres erőket, intézményeket birtokló egyeduralmon a rést először a kiábrándult sajátjai üthetik. Ez így volt – ha csupán rövid időre is – a magyar múltban, és ezt igazolják a világtapasztalatok is. Márki-Zay Péter sikerének összetevői modellértékűek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.