Szerző: PETŐ PÉTER
2018.03.03.
Huszonegy magyar biztosan van, akit Orbán Viktornak annak ellenére sem sikerült megvédenie, hogy a minap utcai harcosként emlékezett meg magáról a kérdésmentes területen működő állami médiában. Miközben ő utcai érdemeit mutatta be, négy nap alatt huszonegyen fagytak meg az extrém hidegben az utcán Magyarországon. Természetesen szó nincs arról, hogy a miniszterelnöknek saját testével kellett volna melegítenie azokat a szerencsétleneket, akik magukra maradtak reménytelen küzdelmükkel az életükért.
A kormányfő éppen csak megmutathatta volna, fontosak-e azok, akiket elhagytak, akik gyengébbek, akik védtelenek.
Például feltehetett volna egy videót a Facebook-oldalára, ahogyan teát vagy takarót visz egy nyomorultnak. Nem azért, mert azzal megoldja a magyarországi mélyszegénység ügyét, hanem azért, mert azzal példát mutat. Megüzeni azoknak, akik még hisznek benne – vagy legalább abban, hogy némi moralitás maradt benne zaklatott politikai utazása közben –, hogy segíteni kell. És akkor lehet, hogy ők is odafordulnak az utcán azokhoz, akik mínusz húszakban fagynak meg éppen. Meglehet, akkor is éppen huszonegyen fagytak volna meg, csak legalább gondolhatnánk arra, tettünk erőfeszítést azért, hogy legszerencsétlenebb honfitársaink túléljenek.
Onnan tudjuk, hogy a kormányfőtől nem elvárhatatlan egy ilyen példamutató videó, hogy a napokban felkerült az oldalára egy produkció, amelyen azt látjuk, hogy odacsörög Kárpátaljára, megkérdezte a helyi vezetőt, van-e valami, amit tehet értük, kell-e pénzügyi segítség, vagy bármi más, egyúttal megüzente, a magyarok számíthatnak a kormányra.
Ám ez csak akkor lehetne így, ha nem tudnánk:
a részvétlenség öröme a Fidesz-kormány közpolitikájának eszmei alapja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.