Szerző: Határátkelő / Judit
2018.03.08.
„Soha nem gondolkoztam azon, hogy higgyek vagy nem ebben, de a letaposott évek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy semmi sem történt ok nélkül. Rá tudom húzni a skatulyát, illetve megindokolni, hogy ennek-annak aminek miért is kellett akkor és ott megtörténnie, és ha nem történt volna meg, azaz egy láncszem hiányzik, akkor már a végkifejlet is más lett volna.
Igaz, azt sem tudom még, hogyan másképp, de az már nem is érdekes. A „mi lett volna, ha” nem érdekel, csak az, ami van, és ami még lesz. Hiszek abban, hogy az út, amit bejártunk, mielőtt letelepedtünk volna 10 ezer kilométerre a szülőhelyünktől, egy eseménysorozat végkifejlete volt.
Fontos kiemelnem, hogy nem ez az első eset, hogy egy másik országot választunk új hazánknak. Sikerült már Angliában is talajt verni, igaz, kicsit éretlenebb, nem annyira tudatos hozzáállással, aminek az lett az eredménye, hogy újból Magyarországon találtuk magunkat.
Az élet a megszokott mederben zajlott, az ember kereste a lehetőségeket, és most jön a képbe egy másik mondás: véletlenek márpedig nincsenek!
Átverés vagy sem?
Történt, hogy a férjemet elkezdték folyamatosan bombázni elektronikus levelekkel, melyben arról tájékoztatták, hogy az az évi zöldkártyalottó nyertese, és instrukciókkal látták el, mit és hogyan kell tennie.
Emellett persze megírták, mennyit kell befizetnie, és hasonlók, ha élni akar azzal a lehetőséggel, hogy az USA-ban éljen, dolgozzon és tanuljon legálisan a jövőben.
Természetesen mivel nem ejtették a fejére, vagyis legalábbis nem tudunk róla, így nem is foglalkozott ezekkel a levelekkel, hiszen tudta, hogy a valóságtartalma nulla, ahhoz, hogy nyerjen, talán jelentkezni is kellene, amit emlékei szerint kihagyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.