AMIKOR A NŐÜGYEK FONTOSAK LESZNEK: HOGYAN VÁLIK A NEMEK EGYENLŐSÉGE A KIREKESZTÉS FEGYVERÉVÉ?

MÉRCE
Szerző: GREGOR ANIKÓ
2018.03.27.

Sokak számára meglepőnek vagy éppen képmutatónak tűnhet, ha egy nacionalista politikus a nemek egyenlőségének elvében hirtelen védendő európai értéket lát, és hitet tesz amellett, hogy fontosnak is tartja azt. Miként lehetséges ez, ha a konzervatív nacionalizmus ideológiai alapjai a nők számára fő feladatként a nemzet biológiai és kulturális újratermelését tűzik ki, míg ugyanezen az alapon a férfiaknak inkább a haza (nők és gyerekek) védelmében kellene jeleskedniük? Miért és meddig fontos egy ilyen alapvetésben a nemek egyenlősége?

Orbán Viktor nem először tett utalást arra, hogy hisz a nemek egyenlőségében, különösen akkor, ha azt védelmeznie kell valamivel szemben. 2016. március 15-ei beszédében utalt már arra, hogy a nemzetközi migrációval veszély fenyegeti az európai alapelveket, köztük férfiak és nők egyenjogúságát. 2017-ben hozzá intézett parlamenti kérdésre adott válaszában jelezte, hogy a nőkkel szembeni erőszak ellen tiltakozóknak inkább támogatnia kellene a magyar kormánynak az erőszakos migránsok elleni védekezését. Legutóbb pedig a Kossuth Rádióban fejtette ki a szokásos vasárnapi nyilatkozatában, hogy az egész európai kultúra alapja és sarokköve nők és férfiak egyenjogúsága, amit veszélyeztetnek a bevándorlók.

Ebből a rövid felsorolásból már látható, hogy ebben az érvelési keretben a nemek egyenlősége nem önmagáért fontos demokratikus alapérték, hanem egy megkülönböztetés és ellentétpár felrajzolásának alapjául szolgál: a nőket elnyomásban tartó muszlim migráns „ők” és a nemek egyenlőségét gyakorló és védelmező „mi” létrehozásában. Európainak, s benne magyarnak lenni annyi, mint hinni a nemek egyenlőségében, azok pedig, akik migránsok, lábbal tiporják azt.
Nem Orbán az első és egyetlen nacionalista politikus, aki a nemek egyenlőségét a kirekesztés eszközeként használja a bevándorlókkal vagy más csoportokkal szemben.

Talán nem is gondolnánk, hogy a jelenség olyan országokban is felütötte a fejét, mint a nemi esélyegyenlőségéről híres Svédország, ahol a szélsőjobb Svéd Demokraták érvelési keretét elemzők mutattak rá arra, hogy a nemek egyenlősége mint a svéd nemzet elvitathatatlan alapértékének hangoztatása egy célt szolgál: kirekeszteni a nőket elnyomásban tartó muszlim bevándorlókat a svéd nemzet fogalmából. Azzal ráadásul, ha a férfi politikusok a nemek egyenlőségét megvédendő értékként és ezzel egyidőben a nemzet női tagjait és a jogaikat is gyengébb, védelmezendő elemként mutatják be, a nacionalizmus tradicionális keretébe is tökéletesen illeszkedő férfiasság alakítására képesek.

Ugyanebben a keretezésben megbújik egy másik üzenet is, nevezetesen az, hogy az adott ország vagy éppen régió (itt: Európa) megvalósította női és férfi állampolgárai között a nemek egyenlőségét. Ez az értelmezés egyúttal partszélre sodorja a különféle feminista mozgalmak célkitűzéseit is, amelyek ugyan sokszor eltérő érvrendszerek mentén, de mind amellett foglalnak állást, hogy a nemek jogi, politikai, gazdasági, szociális egyenlősége a gyakorlatban számtalan területen a mai napig sem valósult meg maradéktalanul...

ITT OLVASHATÓ