A "MEGOLDJUK OKOSBA" ORSZÁG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.03.23.

Ha még soha nem hallottál Shymkentről, ne szégyelld, én is így voltam ezzel egészen addig, amíg TeePolgarnak hála meg nem ismerkedtem vele. Legalábbis a mai poszt erejéig. Ígéretemhez híven folytatódnak ugyanis szerzőnk kalandjai (az első részt itt olvashatod el), immáron ebben a kazah városban. Kiderül, hogy a legtöbb dolgot okosba’ kell megoldani, fény derül arra, hogy miért néznek nem túl kedvesen rá és párjára az utcán, valamint megtudjuk, hogy Kazahsztán a kazahoké. (A képeket ezúton is köszönöm a szerzőnek.)

„Vonattal utaztunk Almatyból Shymkentbe, hogy megtegyük a mintegy 700 km-es utat. Kényelmes, 4 ágyas fülkékbe vettünk jegyet. A 12 órás útért cserébe így is mindössze 25$-t fizettünk fejenként, ami nagyon olcsó kazah szinten mérve is.

A két másik utas tehetős volt, legalábbis úgy élték az életüket, hogy jólétet sugározzanak magukról. Itt a gazdagságot általában túlsúllyal mérik, mert megengedheti magának a hitvány minőségi, ám ízletes kajáldákat, s így az elhízáson keresztül a „világ” megtudhatja, hogy bizony van mit a levesbe aprítania.

Miért nem találtál kazah faszit?

Itt is, mint a legtöbb helyen, nem okozott problémát nekik sem előttem beszélgetni Lyazzathtal, hogy ki vagyok, mi vagyok. Mindegyiknek három probléma okoz fej- és szívtörést. „Miért nem találtál kazah faszit?”, és „Miért nem muszlimmal vagy házas?”, valamint „Miért nem vagy házas alapból... te szutyok?”.

Ezeket csak utána mondja el nekem, bár sokszor ezeket az axiómákat felfedezem, amikor oroszul ítéli el. Kicsit meghasonulás nekem, ha már annyira hisznek abban, hogy Kazahsztán a kazahoké.

Ezt tetőzte, amikor jött vissza a mosdóból, és mesélte, hogy a kalauz is feltette neki a kérdéseket. Lehet, hogy én vagyok túl liberális az utazás miatt, de nem értem miért okoz ez problémát a kalauznak.

Újabb harcok a bürokráciával

Megérkezve Shymkentbe végre ki tudtam pakolni a hátizsákomból „átmenetileg végérvényesen”. Ez nálam 3 hónap+ időtartamot jelent.

Újabb harcok következtek a bürokrácia fellegvárának helyi tartományosaival. Elmentünk az itteni Bevándorlási Hivatalba, hogy megpróbáljuk beregisztrálni magamat. 13.15-kor érkeztünk meg, s így zárva volt minden a hivatalban.

Lyazzath mondta, miközben már gőzölögtem: ebédszünet van 13-15 között, nem dolgozik senki az állami hivatalokban az országban. Kiderült, hogy ezért nincsen életük az embereknek itt, mert 9-kor kezdenek dolgozni, és este 7-ig van a nyitvatartás a legtöbb helyen a kétórás ebédszünet miatt...

ITT OLVASHATÓ