Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.03.22.
Nil novi sub sole. Nincs új a nap alatt. Viszont jó volna, ha lenne. Azért volna jó, mert a magyar történelem és annak a magyar nép tudatában való leképezése mára olyan szomorú lett, olyan mértékig megalázó, hogy kellene rajta változtatni. Nem lényegesen, csak gyökeresen. Tudniillik a világfalu oly kicsinyre zsugorodott, hogy minden mozzanat, például a magyar politika minden megnyilvánulása a másodperc tört része alatt már a földgolyó túlsó végében is megjelenik. És ez a nyilvánulás kivétel nélkül mindig rendkívül gusztustalan, és csak azt váltja ki a professzionális szemlélőből, azaz a mások, a közönség véleményét formálóból, hogy utánanézzen, miből táplálkozik egy ilyen undorító szerveződés, amilyen a magyar kormány, és akkor azt látja, hogy lényegében ez a taszító nyilvánulás évszázadok óta nem változik, ez a jelenlegi kormány különlegesen émelyítő ugyan, de nem tesz egyebet, csak folytatja a nemzeti önismeret totális hiányából fakadó hőzöngést, a mindenki mást le- és egyben hülyének néző melldöngetést. Aminek következtében a világfalu mind több helyére eljutó magyar ember mind több megvetésben részesül, pedig a közmagyar erre alig szolgált rá. Na jó, vannak néhányan, akik alig szolgáltak rá.
Bődületes, hogy ez a nép milyen halálos biztonsággal bírja kiválasztani magából a legrosszabbat, majd e kiválasztódás után milyen tévedhetetlenül indul el követni is a legrosszabbat.
Mutatok valamit, jó?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.