A JÖVŐ TÜKRE - K+F A FELSŐOKTATÁSBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VARGA GYÖRGY
2018.03.14.

A kormány a gazdasági növekedés bűvöletében él. Való igaz, a magyarországi bruttó hazai termék – a GDP – növekedési üteme az utóbbi években meghaladja Európa számos fejlett országa gazdaságának növekedési ütemét. Statisztikai szempontból rendben van a dolog. Vajon a gazdasági növekedés mögött lévő tartalom, a növekedés minősége szempontjából is rendben van? Ezzel kapcsolatos fenntartásaim forrása az a tapasztalat, hogy a második világháborút követő újjáépítési periódus óta nem mozdítottak meg ennyi követ, nem építettek be ennyi betont, mint az elmúlt nyolc évben; a közbeszerzés keretében megvalósult beruházások silány minőségben történő kivitelezése a GDP-t növelő pótmunkákat követel (a Várkert Bazárt háromszor „adták át”, vagy a vidéki városok milliárdokba került, elfuserált közvilágítása is javításra vár stb.); nem beszélve a céltévesztett és kifejezetten haszontalannak bizonyuló és/vagy a jövőben jövedelmet emésztő „fejlesztésekről” és létesítményekről. Az igazán aggasztó azonban az, hogy a növekedés csak gyengén kapcsolódik össze a XXI. század 4. ipari forradalmára jellemző és a nemzetközi versenyképességet javító fejlődési irányzatokkal. Ezért a gazdaságnövekedés adatai mögött más minőség és tartalom van Magyarországon és – mondjuk – Ausztriában vagy Hollandiában.

Irányváltás

A magyar gazdaságban irányváltásra van szükség – olvasható a Magyar Nemzeti Bank megkésett tanulmányaiban, és ezt visszhangozták a Stádium 28 Kör (a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjaiból alakult társadalmi fórum) közelmúltban rendezett vitájának résztvevői is. Az OECD már 2008-ban felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország válaszúthoz érkezett, és iránytűt is mellékelt a tájékozódáshoz. (OECD Reviews of Innovation Policy: Hungary. OECD, 2008.) Az ország felzárkóztatása és az európai centrumhoz való közelítése érdekében az eddigi tőke- és munkaintenzív fejlesztés útjáról mielőbb át kellene térni az érték-/jövedelemteremtésben egyre meghatározóbb szerepet játszó tudásra és innovációra alapozott fejlődési és növekedési pályára. Az „áttéréshez” a szakpolitikák összehangolt és tényekre alapozott kritikus felülvizsgálata és átalakítása, a jó kormányzás (hiteles/etikus, átlátható és kiszámítható) feltételeinek a kialakítása szükséges. S talán ami a legnehezebb: a tudatosan kockázatvállaló, a piaci versenyben megedződött, életmódszerűen innovatív, az aktuális tudás megújítására képes autonóm vállalkozói társadalom megteremtése. Folyamatról van szó, melynek egyes elemei előbb, mások csak később teremthetők meg. Hogy ennek az áttérésnek mik az esélyei, arra jó példával szolgál a kutatás, fejlesztés (K+F) helyzete.

A K+F korábban sem, most sem közérdeklődés tárgya, jóllehet a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a K+F 2016. évi helyzetéről szóló beszámolója érdekes és izgalmas „olvasmány”, mert a dokumentum sokat elárul az ország jövőképéről. A világban végbemenő változásokban: országok és régiók felzárkózásában vagy lemaradásában fontos szerepük van a szellemi tőke felhalmozásában és az innovációs teljesítményben elért eredményeknek vagy kudarcoknak. A tudás piacán kialakult verseny nem kevésbé éles, mint az áruk piacán folyó versengés. Tény, hogy a magyarországi K+F-ben közreműködő kutatók, fejlesztők számában és a pénzráfordításban 2010 óta közelítettünk az EU 28-ak átlagához, de mindez következetlenül és túlságosan lassú ütemben történt...

ITT OLVASHATÓ