Szerző: Határátkelő / Orsolya
2018.03.31.
„Évekkel ezelőtt anyagi kilátástalanságtól szenvedve egy másik utat választottam. Több éves küzdelem után, mára elmondhatom, hogy megérte, és nincs az a „Gyere haza fiatal”-program, ami ezt a döntést megváltoztatná.
Voltak nehéz pillanatok, mélypontok, völgyek… de a kitartó munka meghozta a gyümölcsét, nem panaszkodom. Sőt, mérhetetlenül boldog vagyok. Sok jó (Trianon előtti) magyar embert ismertem meg, talán többet, mint otthon.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az oka annak, hogy itt ennyire más a hozzáállás. Összefogás, segítségnyújtás, kedvesség, jókedv. (Még mindig a magyarokról beszélek.)
Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka. Az alacsonyabb szintű munka mellett is biztosított a megélhetés? Kevesebb a matek hó végén? Ugyanaz a késztetés indított el minket? Ugyanazt a rögös utat jártuk be? Talán sosem kapok választ.
Szembesültem vele, hogy az otthon maradt barátaim ezt nem tudják átérezni, befogadni, nem az ő valóságuk. Ugyanakkor minden hazalátogatás alkalmával mellbe ver az a levertség, szürkeség, negativitás, amivel szembe találom magam. (Tisztelet a kivételnek!)
Bár én eljöttem, de sok szerettem maradt. És én aggódom. Aggódom, merre tart az életük, aggódom, nehogy megbetegedjenek, aggódom, mi lesz velük, ha kórházba kerülnek, és én nem leszek ott. (Na nem mintha jobb lenne, ha ott lennék.) Aggódom a jövőjükért.
Hazamennék-e?
Jelen pillanatban azt mondom, hogy majd ha lesz innen egy jó nyugdíjam. Elborzadva hallgatom azokat a kisgyerekeseket, akik hazaköltöznének, mielőtt a gyerek suliba megy.
Szerintem a legtöbb, amit tehet a gyermeke jövőjéért, az az, hogy biztosítja neki a nyitott világot azzal, hogy nyelveket tudjon erőlködés nélkül. Nyitva hagyja neki a kaput a szabad választáshoz.
Talán sokan hazaárulónak tartanak, el is bizonytalanítottak, hogy akarjak-e szavazni 2018-ban. El is érkeztünk a fő témához.
Érdekeljen-e a választás? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.