Szerző: LIPUSZ BALÁZS
2018.03.09.
“A vadászatnak semmi köze a politikához” – mondta Semjén Zsolt körülbelül egy hónappal ezelőtt a FeHoVa (Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás) megnyitóján, és megemlítette még, hogy Kádár János és Fekete János voltak azok, akik konszolidálták a vadászatot. Valóban. És olyan jeles vadászaink is voltak egykor a politikában, mint Fock János, Aczél György, Biszku Béla és maga Kádár János. Mint ahogy vadászkörökben képviseltetik magunkat politikusaink manapság is, például Semjén Zsolt, L. Simon László, vagy Lázár János személyében.
Abban nyilvánvalóan igaza van Semjén Zsoltnak, hogy Kádárék sokat tettek a vadászatért. Ennek folytatásában (is) serénykednek a jelenlegi honatyák különféle szabályozásokkal, kedvezményekkel, támogatással. Azt mondani azonban, hogy a vadászatnak semmi köze a politikához, és nincs ott semmi látnivaló, amikor politikusok vadászni mennek, meg hogy az egész magánügy lenne: egyszerűen csúsztatásnak tűnik, különösen, ha megnézzük a Bozsonyi-Horváth-Kmetty által 2012-ben publikált A hatalom hálója című tanulmányt, amelyben a Kádár-kori elit vadászati szokásairól és a vadászatnak a politikai élettel, elittel való összefonódásáról írtak.
A tanulmányból jól kirajzolódik, hogyan építették kapcsolataikat az együttvadászások során a politikai élet szereplői, valamint hogy a hatalmi játszmáknak, pozícióknak óriási szerepe volt a vadászati sikerek alakulásában is.
Akkoriban létre is hozták az MSZMP Politikai Bizottsága által az Egyetértésvadásztársaságot ezen Kádár-kori “magánszemélyek”, és létezett még egy másik fontos társaságuk is, a Zalka Máté, amit a Honvédelmi Minisztérium üzemeltetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.