Szerző: CSIZMADIA ERVIN
2018.03.23.
Soros György két könyvét alapul véve kijelenthetjük: koránt sincs arról szó, hogy ő – mint azt neki tulajdonítják – a globális kapitalizmus adott formájának apologétája lenne. Különösen nincs szó arról, hogy Soros elfogadná a fennálló neoliberális világrendet, és annak szószólójaként lépne fel. Pedig a magyar jobboldal meg van győződve mindkettőről, sőt még többről is; mindenről, ami Sorost az ördögi spekuláns szerepébe löki. De ne gondoljuk azt, hogy a Sorost illető elemi erejű kormánypárti elutasítás mögött csak ezek az egyszerűen cáfolható félreértések állnak. Ennél komolyabb a helyzet. Soros elutasításában nemcsak az játszik szerepet, hogy félre- vagy nem értik, hanem elsősorban az, hogy értik. Soros György ugyanis (nem is a személye, hanem az elmélete) vetélytárs. S mint ilyen régóta az első.
A magyar jobboldal ugyanis 2010 óta abban a tudatban él, hogy sem itthon, sem külföldön nincs érdemi kihívója. Itthon 2010 óta nincs olyan ellenzéke, amely folyamatosan tanúságot tenne arról, hogy érti a világban zajló folyamatokat, és azokkal kapcsolatban van egy határozott világképe. Nyomasztja persze az ellenzéket sokágúsága; ennyi ellenzéki párt esetében reménytelen azt várni, hogy közös programjuk legyen, és abban középponti szerepet kapjon Európa válsága és annak megoldása. A magyar ellenzék egészen másképpen pozicionálja magát, és úgy gondolja: az európai válság egy más szint, amellyel kapcsolatban neki nem kell hogy mondandója legyen. Egészen biztos vagyok abban, hogy a Fidesz közel tízéves regnálásában benne van az az aszimmetria, ami közte és ellenzéke között Európa-dimenziójukban fennáll.
De mostanáig nem volt érdemi kihívója az orbánizmusnak a nemzetközi tér felől sem. Számosan leírták-leírtuk ugyan, hogy Magyarországon a legerősebb ellenzéki párt a külföld, és ennek valóban mutatkoztak is példái. Ám a külföldet, illetve az Európai Uniót és az Európai Bizottságot a Fidesz vezette kormány az utóbbi időben megtanulta kezelni. Pár éve Orbán Viktor hevesen bírálta a „brüsszeli bürokráciát”, de mára a konfliktusok csillapultak, és a Juncker-bizottságban – nekem úgy tűnik – a magyar kormány ma már nem lát veszélyes kihívót a maga számára. Bürokratikus, alig mozduló testületnek tekinti, és a maga Európával kapcsolatos terveit ezzel a bizottsággal szembemenve egészen hatékonyan képviseli.
Ami a lényeg: vízió szinten Orbán Viktor és kormánya vetélytárs nélkülinek tekintette magát, és ezt eddig itthon alátámasztották a hazai közvélemény-kutatási adatok, külföldön pedig a Fidesz befolyásának növekedése.
Az utóbbi években azonban nemcsak a Fidesz aktivitása és nemzetközi befolyása növekedett meg, hanem Soros Györgyé is. Két bemutatott könyvéből láthattuk, hogy már 1991-ben is szkeptikus volt a demokráciák automatikus megújulásával kapcsolatban, 1999-ben pedig egyenesen vészharangot kongatott. De e kettő még minősíthető lenne úgy, hogy egy befolyásos spekuláns (filantróp) magánvéleményei. Csakhogy a 2008-as gazdasági válság mindent újrarendezett, és abból Soros György befolyásában rendkívül megerősödve került ki.
Nekem teljesen egyértelmű, hogy víziószinten a Fidesz vetélytársat és kihívót lát Sorosban.
Messzire vezetne (ezért csak megemlítem), hogy Soros ilyen értelmű „felnagyításához” kellett még valami: a politikának egy olyan szemlélete, amely itthon csak a Fideszre jellemző. Eszerint a politika nemcsak a formális struktúrák működtetése, hanem ezen túl az informális befolyás politikai konvertálása is. Téved ebben a Fidesz? Szerintem nem téved: Soros Györgynek valóban nem csekély az informális politikai befolyása. Fentebb elemzett, 1999-es könyvében maga írja le hosszan, hogyan vett részt az akkori (reformer) orosz kormány támogatásában. 1991-es könyvének első és második részéből pedig tudhatjuk, milyen az, amikor számára nem baráti kormány regnál. Soros hosszasan időzik az ún. „zárt társadalmak” leírásánál, s velük szemben ajánlja a nyitott társadalom modelljét.
Soros tehát – legalábbis a magyar jobboldal számára – lassan nagyobb hatalommal bír, mint a formális szereplők: a hazai ellenzék és a nemzetközi intézmények, együttesen. Ezért aztán óriási fegyverzettel és leegyszerűsített, a lehető legkönnyebben emészthető retorikával lép fel ellene. Mindezt (ismétlem) azért teszi, mert úgy véli: a Soros által kifejtett elmélet és világkép valódi kihívás számára. Soros az első, az első érdemi kihívó a jobboldal olvasatában. S valóban. Ez a teoretikus munkásság – párosulva Soros egyre nagyobb informális tőkéjével – arra készteti az egyébként ellenzékére ügyet sem vető Fideszt, hogy ellenstratégiát dolgozzon ki.
Itt jutunk el oda, amit már írásom elején felvetettem: „Soros elméletéből magyarázhatjuk azt a stratégiát, amit a Fidesz követ vele szemben”. Most szeretném megvilágítani ezt az előzetes megjegyzést. Soros 1991-es könyvének kiindulópontja az volt, hogy gondolkodásunk tökéletlen, s elfogultságaink motiválják a cselekedeteinket. Viszont nem minden cselekedet egyforma súlyú, és vannak úgynevezett „uralkodó elfogultságok”, pontosabban mindig van valamilyen „uralkodó elfogultság”. 1990 környékén is volt ilyen, de akkor nem a Sorosé. Ő azt az álláspontot képviseli 1991-es könyvében, hogy a demokrácia bizonytalan rendszer. A korszellem azonban ennek épp az ellenkezője, az, amely biztosnak, erősnek, univerzálisnak látja a demokráciát. Amennyire részese tehát a Kádár-rendszer átalakulásának Soros, annyira nem elfogadott akkor az ő elmélete. Az elmélet már korán megvan, de akkoriban senki nem figyel rá. Nem úgy, mint napjainkban. Ma ugyanis a nyitott társadalom elmélete azért népszerű, mert egyfelől a nyugati baloldal reflexiója a nyugati neoliberális jobboldal túlkapásaira; másfelől azért, mert egy világszintű politikai integrációt szorgalmaz. A jelenlegi nemzetközi kapcsolatok (írja a 2009-es könyvben) a globális kapitalizmus keretében szerveződnek, de ezekhez nem társul globális politikai rendszer (242. o.). Voltaképpen a globális kapitalizmusnak a könyvében leírt válsága a globális világrend hiányából fakad.
Ezzel azonban a magyar jobboldal legérzékenyebb pontjára mér csapást: a jobboldal „uralkodó elfogultságára”. Kettős értelemben is. A Fidesz ugyanis – szemben a bizonytalansággal – a bizonyosságban hisz, és el sem tud képzelni egy „bizonytalan” demokráciát. Másrészt a Fidesz a „nemzetek Európája” koncepcióban hisz, szemben a Soros-féle „globális politikai renddel”.
Soros azért lett fő ellenfél, mert keresztbe tesz a magyar jobboldal „uralkodó elfogultságainak”. Erre eddig rajta kívül más nem volt képes. Ugyanakkor a magyar jobboldal nem véletlenül választotta épp őt ellenfélül: Soros kellően távol van a szakpolitikától, ami az Orbán-rendszernek sem kedvenc terepe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.