Szerző: jotunder
2018.03.13.
A Pázmányon hizlalt sutyerák nekifog az emberi kozmosz restaurációjának. Eközben halálos fenyegetések érik a Magyarországon gender studies-t művelő kutatókat és a CEU diszkréten Bécsbe költözik.
A szilvayk ezer év tehetségtelenségét reprezentálják, a piliscsabai guanót, ami rárakódott erre az országra. Azok a tehetséges srácok, akik teleírják a világ legjobb közgazdaság-tudományi folyóiratait el fognak menni, ezek a tahók meg itt maradnak.
Majd szépen kimennek a Békemenetre megmutogatni magukat a tizenkilencedik sorban. Mert az első sorokban a náray-szabók, maróthok, kerényik fognak menetelni együtt a bayerekkel, a magyar tudomány és a kultúra stefkái. A szilvayk arról álmodoznak, hogy egyszer a tizennyolcadik sorban menetelhetnek, ez lehet a maximum, amit elérhetnek a szaros kis életükben. Talán elzabrálhatják a maguk kis zsidózongoráját, valakinek a munkáját, házát, üzletét, valakijét, aki megy a CEU után, talán halálba szekírozhatnak egy meleget, talán írhatnak egy újabb könyvet arról, hogy kiknek az életét kell tönkretenni.
Már nem hiszek a hűvös, őszi hajnalokban. Ez a nép valamiért nem érdemel hűvös, őszi hajnalokat. Talán egyszer valaki, akinek egy szilvay tönkretette az életét, egy hajnalon, nem dühös katonák hűvös, őszi hajnalán, hanem a saját hűvös, őszi hajnalán, a minden mindegy hajnalán, restaurálja a normalitást. Talán.
Az az ő hajnala lesz, nem az enyém, de legalább mégis valakié.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.