Szerző: TAMÁS TIBOR
2018.03.15.
A másfél éves küzdelem azonban sok apró mozzanattal, kiváló emberek kiváló gesztusainak emlékével is megerősítette, hogy nagyon büszkék lehetünk történelmünknek erre a korszakára.
Idézzük most fel a váci csata jeleneteit!
Az 1849-es tavaszi hadjáratban az isaszegi győzelem után Windischgraetz Pest felé várta a honvédsereget, de Görgei tábornok váratlanul északra fordult, hogy a Duna mentén egészen Komáromig nyomuljon. A meglepett osztrák helyőrség Vácnál ütközött meg először a magyar szabadságharc hadseregével.
Vác Alsóvárosban ma is áll a nevezetes híd, ahol az osztrák városparancsnok, Götz vezérőrnagy tüzérsége gyilkos tüzet zúdított az érkező magyar egységekre.
Személyesen irányította a védelmet
Az osztrák főtiszt nem távolból parancsolt kitartást embereinek, személyesen vezényelte a védelmet.
Nagy veszteségek miatt elakadt a magyar roham, de aztán a mieinknél is élre állt egy bátor tiszt, Földváry Károly, és dicsőséges, elsöprő roham következett.
A város elvesztése már csak percek kérdése maradt, de Götz vezérőrnagy továbbra sem menekült, és súlyos sebet kapott.
Götz megkapta a tiszteletet a magyar ellenféltől
Görgei tábornok ekkor saját orvosára bízta az ellenség bátor vezérét, de a seb halálosnak bizonyult. A magyar tisztek körében hunyt el a vezérőrnagy, és a temetését is teljes katonai tiszteletadással, a magyar hadsereg tisztjei jelenlétében szervezték.
Götz vezérőrnagy sírja ma is megtalálható Vácott, az alsóvárosi temetőben, nem messze a nevezetes hídtól.
Önkéntelenül is összevetjük mindezt azzal, ahogyan a szabadságharc leverése után a győztes osztrák hatalom viselkedett vezetőinkkel és egyszerű honvédeinkkel…
(A történetet megörökítette Görgei Artúr, Életem és működésem címmel megjelent emlékirataiban olvasható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.