Szerző: Ténygyár
2018.02.11.
- A látszat ellenére a nárcisztikus ember önbecsülése általában alacsony
- Az iskolásokra nagyobb hatással van a társadalmi környezet, mint az idősebb korosztályokra
A berlini Charité egyetemi kutatói tudományos módszerekkel is képesek voltak kimutatni, amit a nyugati társadalmak kritikusai egyébként is előszeretettel hangoztatnak, nevezetesen, hogy az egykori NSZK területén felnőtt emberek nárcisztikusabbak, mint akik az egykor kettészakadt Németország keleti részén szocializálódtak. Míg 1949 és 1990 között Nyugat-Németországban az individualizmus légköre uralkodott, a szovjetek által megszállt területeken a kollektivista, közösségi célokat az előtérbe helyező szemlélet terjedt el. Mindkét társadalomtípus nagy hatást gyakorolt a benne élők önbecsülésére, ezzel összefüggésben a nárcizmusra való hajlamukra, az ország újraegyesítése óta viszont a fiatalabb generációk már másképp nevelkednek, mint a szüleik.
A nárcizmus ebben az esetben énközpontúságot, önhittséget, beképzeltséget jelent. Ugyanakkor létezik kóros változata, a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők tulajdonképpen saját szégyenérzetüket és önmagukkal való elégedetlenségüket kompenzálják miközben nagyon magabiztosnak tűnnek, arrogánsak és önelégültek. A nárcizmus kialakulása a kutatók szerint nagyban függ a társadalmi környezettől, szerintük a nyugati közösségek kifejezetten kedveznek ennek a személyiségtípusnak. Ezért fordulhat elő, hogy kutatásuk szerint a felsőbbrendűségi érzés sokkal jellemzőbb az egykori nyugatnémetekre, mint a keleti oldalon rekedtekre. Mindez egyáltalán nem mond ellent annak a meglepő ténynek, hogy a kutatásban részt vett 1000 fő közül annak a 350 főnek volt erősebb az önbecsülése, akik az NDK-ban nevelkedtek. Vagyis a nárcizmus valójában nem jár együtt magas önbecsüléssel, sőt, éppen ellenkezőleg. Maguk a kutatók is megkülönböztették a még normális személyiségjegynek tekinthető egészséges nárcizmust a kóros személyiségzavartól, de eredményeik szerint valójában mindkettő alacsony önbecsüléssel társul...
A berlini Charité egyetemi kutatói tudományos módszerekkel is képesek voltak kimutatni, amit a nyugati társadalmak kritikusai egyébként is előszeretettel hangoztatnak, nevezetesen, hogy az egykori NSZK területén felnőtt emberek nárcisztikusabbak, mint akik az egykor kettészakadt Németország keleti részén szocializálódtak. Míg 1949 és 1990 között Nyugat-Németországban az individualizmus légköre uralkodott, a szovjetek által megszállt területeken a kollektivista, közösségi célokat az előtérbe helyező szemlélet terjedt el. Mindkét társadalomtípus nagy hatást gyakorolt a benne élők önbecsülésére, ezzel összefüggésben a nárcizmusra való hajlamukra, az ország újraegyesítése óta viszont a fiatalabb generációk már másképp nevelkednek, mint a szüleik.
A nárcizmus ebben az esetben énközpontúságot, önhittséget, beképzeltséget jelent. Ugyanakkor létezik kóros változata, a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők tulajdonképpen saját szégyenérzetüket és önmagukkal való elégedetlenségüket kompenzálják miközben nagyon magabiztosnak tűnnek, arrogánsak és önelégültek. A nárcizmus kialakulása a kutatók szerint nagyban függ a társadalmi környezettől, szerintük a nyugati közösségek kifejezetten kedveznek ennek a személyiségtípusnak. Ezért fordulhat elő, hogy kutatásuk szerint a felsőbbrendűségi érzés sokkal jellemzőbb az egykori nyugatnémetekre, mint a keleti oldalon rekedtekre. Mindez egyáltalán nem mond ellent annak a meglepő ténynek, hogy a kutatásban részt vett 1000 fő közül annak a 350 főnek volt erősebb az önbecsülése, akik az NDK-ban nevelkedtek. Vagyis a nárcizmus valójában nem jár együtt magas önbecsüléssel, sőt, éppen ellenkezőleg. Maguk a kutatók is megkülönböztették a még normális személyiségjegynek tekinthető egészséges nárcizmust a kóros személyiségzavartól, de eredményeik szerint valójában mindkettő alacsony önbecsüléssel társul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.