VALAMI NAGY-NAGY TÜZET KÉNE RAKNI

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.02.01.

Bohumil Hrabal Túlságosan zajos magány című remekében az író egy igaz, nagy szerelem történetét meséli el. Szerelmét a könyvekkel. A papírzúzdában dolgozó író hazalopja a megsemmisítésre szánt remekműveket, és felhalmozza a lakásában. Végül már csak egy szűk folyosón, négykézláb tud eljutni az ágyáig, s időnként azt a csodát álmodja meg, hogy az a rengeteg könyv ráomlik és Hegel, Kant, Heine és Arisztotelész préseli ki belőle az utolsó szuszt. Szépséges szép halál. Mindennél kívánatosabb búcsú az evilági léttől.

Na, nekem nem volt ilyen szép álmom hajnalban. Az ébredésem előtti percekben azt vizionáltam ugyanis, hogy egy repülőgép hangját hallva az égre tekintek és látom ám, hogy a felettem elhaladó magánrepülőgépből egy orbitális méretű könyv zuhan reám. Agyoncsap, ha félre nem ugrom, és fel nem ébredek. Reptér mellett lakom, nem csoda, ha hajnali öt órakor már zúgnak a zombijáratok motorjai. A villanásnyi idő, amely a brutális méretű könyv észlelésére rendelkezésemre állott, épp elég volt azért arra is, hogy megállapítsam róla, miféle gyilkos szerzettel is van dolgom. E nyomdai végtermék, mely utolsó perceimet kívánta volna cseppet sem megnyugtató módon rendezni, nem volt egyéb, mint Orbán Viktor összes hazugságainak gyűjteménye. A dúsan illusztrált oldalak közül hol itt kandikált ki tíz-húsz nagybirtok, igazolandó, hogy mégiscsak módos emberrel állunk szemben, hol ott lobogott közel száz üresen tátongó stadion, bizonyítandó, hogy mégsem éri meg azokat felépíteni, mint mondva vagyon. Se jól működő kórházra, sem okosságokat tanító iskolákra, sem a köz pénzéből a köz érdekében tüsténkedő minisztériumra nem emlékszem, de még egy valamire való, kicsit is érdemi kormányzás sem próbálta mutatni magát. Az ezekről szóló hazugságok nyilván benn lapultak a könyv lapjai között. Ott kellett lenniük ezeknek, ahol Soros György mindennél nagyobb, nemzetellenes bűneit sorolják, és a menekültek sosem látott tízmilliói vándorolnak lapról lapra, fejezetről fejezetre, egymás kezét fogva a hazaáruló, kormányváltást áhító pártokkal és tömegekkel.

Akkor aztán én felébredtem hirtelen, és azon kezdtem el gondolkodni, miért is volt ez a rémes álom. A víz kivert. Ahogy egyre éberebb lettem, és fokozatosan visszatértem a való világba, lassanként mindent megértettem. Pontosabban érteni véltem már, miért jutottak eszembe ennek a tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető embernek a szemérmetlen hazugságai.

A tegnapi hírek egyik fontos bejelentése volt az ifjú Gyetvai Viktor nyilatkozata. A Független Diákparlament képviselője és a tüntetés egyik szervezője azt mondta: nyilvános vitára hívják Orbán Viktort. Hozzátette, a miniszterelnök február 7-ig kap határidőt arra, hogy válaszoljon a meghívásra. Amennyiben a kormányfő nem fogadja el a meghívást, akkor a diákok újabb demonstrációt tartanak Budapesten február 23-án.

Igen, igen. Ez lehetett az álom nyitja. Mit is akarnak a fiatalok ettől a hazug embertől, aki Gyurcsány Ferenccel folytatott emlékezetes vitája óta senkivel nem mer kiállni szemtől szembe? Aki retteg a legyőzetéstől. Sajtótájékoztatón is csak válogatott mikrofonállványokhoz beszél, előre egyeztetett kérdésekre válaszol. A parlamentben a neki adresszált, védhetetlen kérdések elől a függöny mögé bújik. Aztán ha már tovább végképp nem odázható, cinikus, a megszólítottak által meg nem válaszolható személyeskedésekkel reagál a nekiszegezett kritikára, vagy pökhendi módon lesöpri azokat a mögötte pöffeszkedő szolganép fékevesztett, kocsmai hangulatú röhögése közben.

Mit várnak ettől az embertől a fiatalok, a diákság, a felnövekvő generáció?...

ITT OLVASHATÓ