SZEMBEN A TANÁRPÁLYÁN

GONDOLATVILÁGBAN
Szerző: Andrew_s
2018.02.14.

A korábbi években magam is elég sok írást tettem közzé az oktatáspolitikával kapcsolatban. Beleértve azt is, ami az önjelölt, ám az oktatást csak egyfajta önmegvalósítási játszótérnek tekintő, messiások elutasítását jelenti. Nem egy esetben a „szakma” olyan sértettségét vonva a fejemre, ami a burkolt lehülyézéstől a Facebook-csoportból való tiltásig terjedő skálán manifesztálódott. De...

Természetesen ettől még lehetek egyedül, miközben mindenki szembe jön az autópályán. Az azonban, hogy egy legutóbb, a 168óra oldalán, olvasott írásból számos korábban megfogalmazott gondolat visszaköszön mást is jelezhet. Akár azt is, hogy talán mégsem az old majd meg bármit is, ha decibelemberkék hakniznak egy színpadon. A Majoros Mária matematikatanárral készült interjú már a címében is arra utal, hogy komoly, évtizedes baj van. Kiemelve, hogy az oktatás ott tart, ahol az 1970-es években. Jobbára azért, mert „Ugyanazok az emberek kerültek a szakmai irányításba, akik kiszolgálták a Kádár-rendszert”. Amely megfogalmazás igencsak hajaz arra, hogy valójában igen komoly kontraszelekció érvényesül. Ez a kontraszelekciós nyomás már tíz évvel ezelőtt is nyilvánvaló, és beágyazott volt. Annyira, hogy addigra már a tanárképzés során is erősen éreztette a hatását...

ITT OLVASHATÓ