Szerző: KOZÁK MÁRTON - MAGYAR BÁLINT
2018.02.16.
...Könnyen lehet. A Fidesz kétharmadon túli, de még az azt megközelítő győzelme is azt fogja jelenteni, hogy a kétharmados törvényeket feles többséggel is különös kéjjel meghozó-megváltoztató Orbánnak módjában áll majd eltakarítani a hatalmát most még úgy-ahogy korlátozó – ma már talán helyesebb ezt mondani: kicsit kellemetlenkedni képes – szereplőket. 2010 előtt Kötcsén világosan elmondta, hogy alkotmányozó többség megszerzése esetén minimálisra fogja csökkenteni a duális erőtér visszaállításának (értsd: a kormányváltás) esélyét. Közéleti kérdések iránt érdeklődő ellenzéki politikusaink most is pontosan tudhatják, mi lesz egy újabb súlyos választási vereség következménye: az önkormányzatiság felszámolása, a kormánytól független civil szervezetek ledarálása, a bíróságok már ma is felemás autonómiájának felszámolása, a szabad sajtó maradékának sajtókamara általi ellehetetlenítése és a duális erőtér visszaállításának esélyét minimalizáló munkálkodása megkoronázásaként Orbán szimbolikus és tényleges Várba menetele, s ha szükségét érzik, akkor a parlamentáris rendszer helyébe prezidenciális rezsim állítása, à la tetszőleges eurázsiai posztszovjet államfő.
Ellenzéki térfélen is ideje lenne az egyenes beszédnek. Azzal, hogy nem lehetett kikényszeríteni a választások kölcsönösen elfogadott szabályozását egy arányos, kétfordulós választási rendszer kialakítása érdekében, de mégsem a bojkott, hanem a sem nem szabad, sem nem fair választásokon való részvétel mellett döntöttek, az ellenzéki pártok válaszút elé kerültek: vagy a választási rendszer sajátosságai miatt lemondanak a pártként való viselkedés többpárti demokráciákban egyébként szokásos formáiról, és nem akarnak mindenáron egymással szemben is alternatívát kínálni, vagy Orbán kicsi quislingjeiként szerencsétlenkednek mindhalálig. Bokréták lesznek a Fidesz kalapján, és játsszák „Orbán legeslegádázabb ellenzéke” terméketlen szerepét, vagy a hatalomkorlátozás más pártokba tömörült híveivel való együttműködésben saját identitásuk felmutatásának igényét korlátozva keresik a megoldást közös szégyenünk, a mérhetetlen kormányzati túlhatalom felszámolására. A kompromisszumot e téren a bejutási küszöböt – vagyis az öt százalékot – biztosan meghaladó pártok külön listás, ám egy választókörzetben egy jelöltet állító stratégiája jelentheti.
A kérdés az ugyanis, hogy a mostani a pártok kompromisszumok és együttműködés nélküli önmegvalósításának ideje-e. A felelős ellenzék ebben a választási szisztémában önmérsékletet gyakorol, és felfüggeszti identitásának építését, ha az irritálhatja lehetséges szövetségeseit. Az MSZP például meggondolhatná, hogy szövetséget köt-e a potenciális partnerek és választók elriasztására alkalmas kommunista pártocskákkal; a DK azt, hogy nem kellene-e legfeljebb visszavont centert játszatni az együttműködő pártok közönségében ellenszenvvel kísért frontemberével; az LMP pedig azt, hogy a maga öt–nyolc százalékos támogatottságával törekszik-e mind 106 helyen önállóan indulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.