Szerző: SZELÉNYI ZSUZSA
2018.02.22.
Politikusként kétszer hat évet töltöttem el a magyar közéletben, 1988-1994 között a Fideszben, majd 2012-2018 között a Fidesz ellenzékeként. A rendszerváltáskor társadalmi konszenzus mellett a demokráciára és a piacgazdaságra való áttérés zajlott, ma pedig egy egypárti kormány tesz erőfeszítéseket az illiberális állam kiépítésére. Nehéz nagyobb különbséget elképzelni a társadalomformáló ambíciók terén.
Magyarországon is Európában akartunk élni
Emlékszem, hogy 1988-ban egy júniusi napon, együtt ültünk a lelakott Mátyás téri albérletemben. A nyári eseményeket szerveztük a Fidesz választmányával. Szerkesztettük a Fidesz első programját, szerveztük a szárszói találkozót, az újabb bős-nagymarosi tüntetést, utazunk Berlinbe, Pozsonyba, és a krakkói emberi jogi konferenciára. Tele voltunk energiával, lelkesedéssel, az élénk vita késő éjjelig tartott.
Akkor még nem tudtuk, de már benne volt a levegőben a nagy változás, ami egy évvel később elsöpörte a Szovjetuniót és a szocialista blokkot. Tudtuk, hogy mit akarunk: itt Magyarországon akarunk Európában élni! 1989-ben a világpolitikai változások lehetőséget adtak Magyarországnak, hogy egy háborúktól, idegen elnyomástól és belső megosztottságtól szenvedő évszázad után szabad akaratunkból csatlakozzunk Európához, a nyugati civilizáció központjához.
Hogy mit jelentett számunkra Európa? Európa azt jelentette, hogy a korlátok után ezentúl új lehetőségek nyílnak meg előttünk és hogy mindannyian részt vehetünk a közügyek formálásában, amely korábban lehetetlen volt. Európa olyan országot ígért, ahol versenyen alapul a gazdaság, és közösen alkotott szabályokra épül a jogrendszer, ahol "a törvény nem csak a kólát védi". Abban bíztunk, hogy az előrehaladást tudás és szorgalom alapozhatja meg.
Egy évtized múlva csatlakoztunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, ahhoz az euro-atlanti biztonsági rendszerhez, amely nem csupán védelmet garantált számunkra, hanem szabad életet is.
Az új liberális demokratikus rendszer kiépítése rendkívüli feladatot adott az országnak, mert a kommunizmus összeomlása után komoly válsággal is szembe kellett nézni. Az elszántság azonban erős volt bennünk, mert mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy Európában felemelt fejjel lehet élni, és kétszáz éves álmot valósíthatunk meg, ha felzárkózunk a nyugati világhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.