Szerző: RADNÓTI ZOLTÁN
2018.02.06.
Kedves Köves Slomó, kedves kollégám, barátom! Én 21 évesen tértem vissza egy izraeli jesivából, és tagozódtam be a Mazsihisz neológ rabbiképzőjébe, ahol hét évet tanultam, majd 1999-ben rabbi lettem. Te 23 évesen, 2002-ben érkeztél meg, és a következő évben avattak ortodox rabbivá. Lehettek volna közös céljaink, álmaink. Emlékszel arra a fiúra, aki úgy érkezett haza izraeli és amerikai tanulmányútjairól, hogy véget vet a magyar zsidóság politikai függőségének? És ma? Látod, milyen végtelenül szomorú magyar zsidótörténet résztvevői vagyunk mi ketten?
Pedig valami igazán új érkezett meg veled hozzánk. A közösségi rendszerváltás ígérete. Azt mondtad, önfenntartó közösséget építesz majd, és az antiszemitizmusból nem csinálsz állandóan eszközt, mint oly sokan. Nem játszod ki többet az „antiszemita kártyát”. Nem a politikai hatalmasságok körül sündörögsz végre, hanem híveidet szolgálod, mert téged szerencsére már nem az Állami Egyházügyi Hivatal instruál, hanem valóban a Jóisten.
Ez a fiú az akkor még csóró Diákszigetre járt ki tanítani, és balga dolognak tartotta, hogy valaki két-három hetente bemenjen a Parlamentbe, hogy különböző fontos emberekkel fényképezkedjen, majd megossza ezt a világgal, mutatván hatalmát, kapcsolati tőkéjét.
Wikipédia-lapodon ezt írtad magadról: „Mint az első Mazsihisztól független zsidó hitközség vezetője, szigorú kritikusa a Mazsihisz vezetésének és az elavult zsidó közéleti kereteknek. A megújulás szükségének hirdetője. Mazsihisszal kapcsolatos kritikáinak fontos eleme az a gondolat, hogy a zsidó közélet nem lehet elkötelezett egyetlen politikai entitás felé sem.”
Néha együtt dolgoztunk. Volt „hívem”, aki az általunk közösen szervezett óbudai programról ment el megszülni első fiúgyermekét. Persze versenyeznünk kellett veled, vitatkoznunk, tanulnunk egymástól. Nagyon sok mindenben nem értettünk egyet, és sokszor nem beszéltünk szépen egymásról, amit sajnálok. Mindez mégis jó volt, ha olykor kellemetlen is.
Ám az utóbbi években értetlenül figyelem, amit csinálsz. És ezekben a napokban az értetlenségem mély szomorúsággá változott. Talán nem fogod elhinni, de féltelek.
Az utóbbi években úgy tűnhetett, hogy már nem a remélt hívek után jársz hajnalig tartó bulikba, hanem egyre inkább az állami pénzek érdekelnek. Nem annyira közösségeket, mint inkább intézményeket építesz. Megszólalásaidat hallva nehéz nem arra gondolni, hogy mintha szívességeket tennél merőben földi hatalmi ügyekben. Mintha a Tanítás, a Tóra helyett ezek a megfontolások vezetnének. Intelligensen csináltad, persze, igazán okos fiú vagy, mégsem hagyta nyugodni az embert ez a gondolat.
Túl ismerős volt nekem mindez. Mintha kinyitotta volna kapuit a lelkedben a régen halott Állami Egyházügyi Hivatal. Mintha legyőzött, tőrbe csalt volna a múlt. Miközben a Mazsihisz, amelynek hatásos, munkára serkentő kihívója voltál, lassan megszabadult a múltjától, elszakadt attól, hogy a régen erős baloldali–liberális pártszövetséghez, főleg az MSZP-hez bekötött segédcsapat legyen, a szerepek észrevétlenül megcserélődtek.
Barátom, te mostanra minden rosszat megtanultál a múltbeli Mazsihisztól, és még túl is tettél rajta. Hiszen még az a „régi Mazsihisz” sem lépett be nyíltan egy párt politikai csatlósai közé. Még a „régi Mazsihisz” sem árulta el régebben olyan nyíltan Isten ügyét, mint most te. Sokak számára úgy tűnhet, hogy feladtad a 4000 évet négyért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.