ÖNNEK NEM KÁLMÁN OLGÁHOZ KELLETT VOLNA MENNIE ÉLŐ ADÁSBA - NYÍLT LEVÉL DR. ZACHER GÁBOR RÉSZÉRE

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: CSOMA GÁBOR
2018.01.31.

...Ön azt állítja, hogy a napi szórásokat, átlagokat figyelembe véve, olyan is előfordul, hogy naponta 160 főt látnak el. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez rettentően nagy szám. Kérném ez esetben kiírni a váró ajtajára, hogy jelenleg a 100. beteget látjuk el, úghogy ön, tisztelt beteg, aki vért hány és fetreng a fájdalomtól, a 160-ik lesz. Nem az alapellátás várólistáján, hanem az életmentő várólistán.

Ön azt állította, hogy ez a beteg menthetetlen volt. Ez a műsorban úgy jött le, hogy akkor pont ráért vergődni, mert önök amúgy sem értek rá vele foglalkozni.

De nekem rögtön adódik az ezzel kapcsolatos másik kérdésem: ha önök nem vizsgálták meg a beteget, vagy csak futólag tették ezt az alapellátás-felmérés alapján, akkor honnan tudták, hogy mentehetetlen volt? Nyilván az lehetett, amikor már felnyitották. De ha esetleg mégis sikerült az első kézrátétellel megállapítani a beteg menthetetlen állapotát, mit tett ön, mint ügyeletes a fenti etikai szabályok szerint elvárhatóan? Mivel enyhítette a beteg fájdalmát? Nem volt a környéken egy kurva fájdalomcsillapító?

Ön előadta a hattyú halálát – az egészségügyét -, de ez a maga halála is egyúttal. Csak nem vette észre, hogy saját magának mond ellent. Önnek nem Kálmán Olgához kellett volna mennie élő adásba, önnek egyetlen feladata lett volna. Nem most, hanem a 101-ik beteg után. Berúgni a Balog emberállat miniszter és az Orbán nevű foci- és hatalommániás ajtaját. Mert ön értünk, betegekért van, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felelősök is mindent megtegyenek.

De nem. Ön ebben a műsorban is csak azt tudta elmondani, hogy nemrég kaptak anyagi forrásokat. Nagyon helyes. És akkor? A maradék 60 beteg ellátására elegendő volt az a pénz? Hol van a megbecsült személyzet, az infrastruktúra, vagyis a tárgyi-személyi feltételek? És hol van az emberség? Nem csak most hol van, hanem évekkel ezelőtt hol volt?

Tisztelt doktor úr! Nem vonom kétségbe az ön szakmai tudását, bár lövésem sincs erről azon túl, hogy a magyar alkoholizmus ünnepei előtt és után – vagy ezektől függetlenül az általános droghelyzetről – nyilatkozik. Szerintem meg nyilatkozatok és tévészereplések helyett dolgozzon!

Bennem az adrenalin akkor szökött az egekbe, amikor ön a betegekkel, hozzátartozókkal történő kommunikáció javításáról beszélt. Olvassa el kérem az etikai kódexet! Az, ahogyan nem csak az önt ért ilyetén kritikák, de az általam is megtapasztalt jelenségek alátámasztják, igenis probléma a flegma, lekezelő modor. Mintha nem beteg emberekről lenne szó, hanem fél sertésekről. Sok esetben hentes módjára bánnak az emberekkel, az a stílus sok esetben minimum elfogadhatatlan. Megértve az önök túlterheltségét, semmi nem írhatja fölül a betegellátás humánus jellegére vonatkozó elvárásokat. Itt nem csak betegek vannak, hanem olyan hozzátartozók is, akik mögött nem pusztán a beteg szerettük iránti aggodalom áll, de akiknek egyéni, családi sorsa is megpecsételődik az önök szakmai, emberi hozzáállása révén.

Tudom, hogy a sok évnyi rutin nyerssé, rideggé teszi az embert, de néha nem árt tükörbe nézni. Mert el lehet játszani a hamis megváltó szerepét, de embernek lenni és maradni, az a legfontosabb. Enélkül gyógyítás sincs, ugye. Önök mondják, de mi is tapasztaljuk, hogy
a remény, a hit erőt ad a betegségek elviselésében-legyőzésében. Akkor miért veszik el tőlünk ezt a lehetőséget? Mi nem a statisztikában akarunk hinni, hanem a gyógyulásunkban.

Éppen ezért kell ezt az embertelen, az egészségügyet romokba döntő, az emberek élethez való jogát sorozatosan megsértő, veszélyeztető kormányzatot leváltani, bíróság elé állítani és elszámoltatni. Hogy legalább a stadionokra költött pénzt az egészségügybe visszafizessék.

Ami természetesen az önök felelősségét egyáltalán nem kisebbíti, tisztelt doktor úr!

ITT OLVASHATÓ