NESZTEK, NEMZETI LÓSZAR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.02.24.

Tisztelt hölgyeim, kedves uraim, drága lovak! Azért gyűltem ma össze, hogy átadjam. Vagy felavassam. És bevallom nektek, drága rajongóim, hogy kezd nagyon elegem lenni. Mesélek rólam, jó?

Nehéz gyermekkorom volt. Az volt benne a nehéz, hogy pont olyan senki voltam, mint mindenki más is a faluban. Ezt nehéz volt elviselnem, igazából soha nem tudtam feldolgozni. Pláne, mert most éppen olyan senki vagyok, mint akkor. De térjek vissza hozzám. Miről is beszéltem? Ja, a sanyarúságomról. Nem voltam se tehetséges, se túlságosan okos, se művelt, de még csak magas sem. És ez így van a mai napig.

Tisztelt hölgyeim, uraim és kedves lovak! Nekem nagy terveim voltak. Először az Amerikai Egyesült Államok elnöke akartam lenni. Amikor megtudtam, hogy az nem lehetek, eltört bennem valami. A lelkemben. Miféle szemétség az, hogy nem lehetek csak azért, mert nem ott születtem? Aztán az Európai Unió új lehetőséget kínált. Annak már lehetek én az elnöke, hiszen itt születtem. A faluban.

Dolgoztam, tepertem, hogy elérjem a célomat. Már majdnem úgy volt, hogy sikerülni fog, de aztán kiderült, hogy mégsem. Ezek engem Európában kiröhögnek. Semmibe vesznek. Megvetnek. Lenéznek. Barátaim, ezek magasabbak, mint én! Majdnem mindegyik! Tudjátok, milyen nyomasztó mindig, mindenhol a legkisebbnek lenni? És azt tudjátok, mennyire szar, hogy állandóan hazudoznom kell? Ott is meg itthon is. Ott azt hazudom, hogy mindenben együttműködöm velük, itthon meg azt hazudom, hogy harcolok, mint az állat. Közben meg attól fosok, hogy egyszer elfelejtem bevenni a gyógyszeremet és nem fogom tudni, éppen hol is vagyok és mit kell hazudnom.

És nem csak ettől fosok, drága egybegyűltek. Hanem attól is, hogy kiderülnek a dolgaim. Pedig én mindent megtettem, hogy agyafúrt legyek, de hát szegény ember vízzel főz. Én annyira, de annyira nagy ember akartam lenni, drága barátaim, kedves lovak! De mindig szembesülnöm kell vele, hogy nem tudok késsel-villával enni, nincs az az öltöny, ami normálisan állna rajtam, fogalmam sincs, hogy kell viselkedni társaságban és mindig ott látom a gúnyt a többiek szemében, mert ők olvasottabbak, műveltebbek, tudják, milyen színű nyakkendőt kell felvenni, nem gyűrődik úgy a gatyájuk, mint az enyém és ráadásul hiába húzom ki magam teljes erőből, akkor is én vagyok a legalacsonyabb. Kivéve, ha kínai delegációval hoz össze a szerencse, mert akkor nem...

ITT OLVASHATÓ