MŰKÖDIK-E MÉG A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA? - KRITIKAI ALAPOZÓ

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2018.02.25.

A magyar politikai közbeszédet belengi a monarchikus mítoszokon érlelt fantázia, hogy a demokrácia lényege egy erényes – rossz pillanatokban: karizmatikus – vezető pajzsra emelése, aki majd kivezet minket ezekből a sötét időkből. Úgy nézünk az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekre, mintha azt fontolgatnánk, kit válasszunk meg a Duna jegén. Csakhogy meg kell értenünk: a királyválasztás nem demokrácia. A demokrácia lényege nem a jóságos vezetők megtalálása és trónra ültetése, hanem az emberek önrendelkezésének megvalósítása. De vajon a négy évenkénti választások megvalósítják-e ezt a célt?

A demokrácia közismerten: népuralom. Napjaink demokráciái azonban többségében képviseleti demokráciák, amelyekben szigorúan véve nem a nép, hanem a nép által választott képviselők gyakorolják a politikai hatalmat. Ezzel – gondolhatnánk – nincs is semmi gond: ha a vezérigazgató kinevez valakit középvezetőnek – hogy ne neki kelljen minden döntést közvetlenül meghoznia -, attól még vezérigazgató marad. Attól még, hogy a napi politika ügyes-bajos dolgait választott képviselők végzik, a hatalom végső soron a nép kezében marad: a nép a főnök, a képviselők csak beosztottak.

Ez mind jól hangzik, de aki csak egy futó pillantást vet a hazai és világpolitikai fejleményekre, joggal érzi úgy, hogy ez a sztori mese habbal. Az egyik legrégebbi és legerősebbnek tartott demokráciában, az Egyesült Államokban immár sokadszorra az az elnökjelölt nyert, aki kevesebb szavazatot kapott a választási rendszer felépítése folytán. Miféle tényleges hatalommal bír a nép a magyar kormány vagy akár a törvényhozás felett, ha a választási törvény és a választókerületek önkényes átrajzolásával a nép döntései a politikusok kedve szerint manipulálhatók? Mégis milyen értelemben volna a nép a “főnök”?

Gyakori válasz, hogy mindez egyáltalán nem a képviseleti rendszer hibája. Hát kié? – kérdezhetnénk. Nos, a népé természetesen: tetszettek volna tisztességesebb vezetőséget választani. A magyaroknak négy évvel ezelőtt és most is alkalmuk lesz új képviselőket választani, és ha ezzel a lehetőséggel nem él, vagy rosszul él, viselnie kell a következményeket. Az igazgató, aki olyan menedzsert választ, aki kiforgatja a vagyonából és csődbe viszi a céget, csak magának köszönheti a veszteségét; viselnie kell a hatalommal járó felelősséget.

Kétségtelen, hogy akinek joga van dönteni, annak joga van rosszul is dönteni. Ugyanakkor
ha egy politikai berendezkedés célja, hogy biztosítsa a nép önrendelkezését, ám ugyanez a berendezkedés lehetővé teszi, hogy politikai elitek kisajátítsák a hatalmat a néptől, akkor értelemszerűen nem érte el a célját, nem demokratikus...

ITT OLVASHATÓ