Szerző: Ténygyár / ZÁVECZ TIBOR
2018.02.02.
- Az LMP-szavazóknál, és részben a jobbikosoknál alacsonyabb szintű pártkötődést mutatnak az adatok
Az ideális parlamenti képviselő középkorú, de mindegy, hogy férfi vagy nő, helyi lakos vagy sem, régóta politizál vagy mostanában kezdte. Az első szabad választáson, 1990-ben még jobban figyelembe vették a jelöltek személyiségjegyeit, most már az indulók párthovatartozása fontosabb a jelölt karakterénél, de az persze lényeges, hogy szimpatikus legyen – ezek a legérdekesebb eredményei annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet a Ténygyár és a ZRI Závecz Research végzett 2018 január második felében. A felmérés az ország felnőtt népességét reprezentáló, 1000 fős mintán készült, telefonos adatfelvételi módszerrel. A mostani adatokat összehasonlítjuk a Magyar Közvélemény-kutató Intézetben 1990 elején készült hasonló témájú kutatás eredményeivel.
A választók kétharmada nem veszi figyelembe döntésénél a képviselőjelölt nemét, 25 százalék szívesebben voksol férfira, 7 százalék nőre. 1990-ben is az volt a domináns vélemény, hogy mindegy a választáson indulók nemi hovatartozása (57%-nál), ugyanakkor a férfi jelöltek iránt a mostaninál nagyobb bizalommal voltak: 40 százalék preferálta őket, a nőket mindössze 3 százalék.
A rendszerváltáskor és most is a középkorú jelöltek voltak vonzóak a választók számára: 67 illetve 56 százalék ilyen képviselőt látna szívesen. A fiatal és az idős politikusok preferálása lényegében nem változott, 13 és 11 százalék illetve 3 és 1 százalék említette őket. Az életkor tehát fontos szempont maradt, de a rendszerváltás óta 17-ről 32 százalékra emelkedett azok aránya, akik nem nézik mennyi idősek a jelöltek...
Az ideális parlamenti képviselő középkorú, de mindegy, hogy férfi vagy nő, helyi lakos vagy sem, régóta politizál vagy mostanában kezdte. Az első szabad választáson, 1990-ben még jobban figyelembe vették a jelöltek személyiségjegyeit, most már az indulók párthovatartozása fontosabb a jelölt karakterénél, de az persze lényeges, hogy szimpatikus legyen – ezek a legérdekesebb eredményei annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet a Ténygyár és a ZRI Závecz Research végzett 2018 január második felében. A felmérés az ország felnőtt népességét reprezentáló, 1000 fős mintán készült, telefonos adatfelvételi módszerrel. A mostani adatokat összehasonlítjuk a Magyar Közvélemény-kutató Intézetben 1990 elején készült hasonló témájú kutatás eredményeivel.
A választók kétharmada nem veszi figyelembe döntésénél a képviselőjelölt nemét, 25 százalék szívesebben voksol férfira, 7 százalék nőre. 1990-ben is az volt a domináns vélemény, hogy mindegy a választáson indulók nemi hovatartozása (57%-nál), ugyanakkor a férfi jelöltek iránt a mostaninál nagyobb bizalommal voltak: 40 százalék preferálta őket, a nőket mindössze 3 százalék.
A rendszerváltáskor és most is a középkorú jelöltek voltak vonzóak a választók számára: 67 illetve 56 százalék ilyen képviselőt látna szívesen. A fiatal és az idős politikusok preferálása lényegében nem változott, 13 és 11 százalék illetve 3 és 1 százalék említette őket. Az életkor tehát fontos szempont maradt, de a rendszerváltás óta 17-ről 32 százalékra emelkedett azok aránya, akik nem nézik mennyi idősek a jelöltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.