Szerző: Határátkelő / Zuzzer
2018.02.22.
„Nehéz kérdés még akkor is, ha ebben a témakörben már több posztom is született, sőt szedtem én ezt már pontokba is, csak nem találom. Azzal viszont, hogy lassan beleöregszünk és ágyazódunk az itteni életbe, mi magunk is újabb életciklusba lépünk, azaz változnak a fontossági sorrendek.
Lehet, 18 éve rácsodálkoztam valamire, most viszont, jónéhány itt eltöltött év után nem csak a külsejét látom, hanem az ízét is érzem. Így aztán amit írtam, pozitív is, negatív is, válogassátok szét ízlés szerint. Nem is lett ez klasszikus, válasz a címben feltett kérdésre poszt, hanem valami izé.
Stabilitás
A stabilitás, legyen az pénzügyi vagy politikai, az jó. A pénzügyi stabilitást élvezzük, mert amióta itt dolgozom nincsenek anyagi problémáink.
Nem létező anyagi probléma alatt nem azt értem, hogy megvesszük az Alpokot hegyekkel együtt, hanem azt a fajta mindennapokat illető anyagi függetlenséget, amikor eszünkbe se jut egy aktuálisan fellángoló hobbival kapcsolatosan, hogy nem vesszük meg a hozzávalókat, mert nincs rá keret. Amit meglátunk és kell, megvesszük, ahová el akarunk menni, elmegyünk.
A politikai normalitásra vágyást magyar embereknek szerintem túl sokat magyaráznom nem kell. Itt nincs egymás gyalázása, sárba tiprása, buzizása, haverok zsebének kitömése és egyéb népnemzeti sportok. Egyszerűen nem létezik, vagy hamar kibukik és vége a dalnak.
Azt hiszem, ezt is mondtam már, hogy olyan példák vannak, ami standard magyar politikán felnőtt embereknek totál kuriózum. Mint például a nem újraválasztott figura, aki az őt leváltó hölgy politikust nagy csokor virággal várja, elborozgatnak és persze az újonc kikéri a másik pártbeli elődjének tanácsait, hogy mit is kéne hogyan is csinálni. Mert ilyen példák is vannak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.