Szerző: SZELESTEY
2018.02.11.
- Soros brit földön is ürügy a jobboldal alantas céljai számára
- A Porgy és Bess a budapesti Operaház hozzájárulása a Fidesz választási kampányához
New York Times
A lap azt ajánlja, tessék Magyarországra figyelni, ha valaki látni akarja, miként erődösnek meg az autokraták, miközben a Nyugat éppen tőlük fél. Orbán Viktor új minőséget teremtett, olyan demokráciát, amely élesen és aggasztó módon hanyatlik. Üvegházzá alakította át az országot a puha tekintélyuralmi rendszer, a haveri kapitalizmus és az egypárti politikai kultúrára épülő szélsőjobbos retorika fura keveréke számára. Méghozzá úgy, hogy közben a magyarok az EU tagjai maradnak és sok milliárd dollárt kapnak Brüsszeltől. Az uniós hivatalosságok nemigen avatkoznak közbe, amikor létrejött az illiberális demokrácia. Napjainkban pedig a miniszterelnök közvetlenül hívja ki azokat az államokat, amely jó ideje meghatározzák a dolgokat az unióban. Idehaza pedig csaknem biztos, hogy győz április 8-án, hála a választási törvény átalakításának.
Az európai politikai hierarchiában gyakran jut neki a makrancons kívülálló szerepköre, vagyis hangos populista, aki kívül áll a fő áramon, a tényleges hatalom perifériájára szorul. Csak éppen lehetséges, hogy most ő legnagyobb veszély a szervezet számára. Lengyelország már utánozza és hatása érződik a térségen belül másutt is. Emblematikus figura az erős emberek korában. Udvarol Putyinnak és dicsérte Erdogant. Amit tesz, azt úgy tekintik, hogy része a demokrácia világméretű visszaesésének. Ignatieff, a CEU rektora úgy véli, Magyarországot azt teszi fontossá és érdekessé, hogy itt valami új történik. Merthogy Orbán az egypárti uralom új modelljét teremtette meg, és az most már terjed Kelet-Európában, bár a nyugatot aligha fertőzi meg, mert ott túl erős a demokrácia, a független intézmények rendszere és a jogállam. Ám hozzáteszi, hogy az EU széteshet, ha nem oldódik meg a viszály a nyugati liberális demokrácia és a keleti egypárti rezsimek között.
A széleskörű hazai változások talán a leginkább az igazságszolgáltatást érintették. Az Alkotmánybíróság ma már kizárólag a Fidesz kinevezettjeiből áll. Tagjai közül ketten korábban a párt parlamenti képviselője voltak, egyharmad pedig Orbán közvetlen tanácsadójaként dolgozott. A bírák nagy többsége általában a hatalommal szavaz. Ami pedig a többi bíróságot illeti, Szepesházi Péter bíró, aki ritka kivételként nyilvánosan szokta bírálni a rendszert, azt mondja, hogy hatalmas politikai nyomás alá kerültek. Szerinte nem lehet totalitárius rendszerről beszélni, de ami van, az autokrata.
Az ellenoldal szerint arat a kliens-kapitalizmus, a fő kedvezményezett Tiborcz, Mészáros, Habony, Garancsi és Simicska. 2010-től hat éven át ők vitték el az állami közbeszerzések kb. 5 -%-át, 2,5 milliárd dollár értékben. Simicska azonban kiesett a pixisből, Mészáros azóta előrelépett. A bírálók úgy látják, hogy az ilyen mértékű urambátyám rezsimet a fékek és ellensúlyok leépítése tette lehetővé. Hogy Orbán ekkora hatalmat építhetett ki, az részben annak tulajdonítható, hogy nem ütközött nagy ellenállásba Brüsszel részéről. Vivien Reding volt biztos azt hangsúlyozza: a fő gond az, hog az EU alapító atyái nem gondolták, hogy egy tagállam visszalép a demokrácia területén, ezért nincs megfelelő eljárás ilyen esetekre az unióban. Orbán emellett azt hirdeti, hogy a pávatánccal túljárt a Bizottság eszén. Nem sok ellenállást tanúsított az Európai Néppárt sem, vezetői attól féltek, hogy ha kiteszik a Fidesz szűrét, az a baloldal javára billenti el az egyensúlyt Strasbourgban. Illés Zoltán, volt fideszes politikus úgy jellemzi a helyzetet, mintha időutazást tenne vissza a 60-as évekbe. Azaz a felszínen minden demokratikus, de igazából csak egyetlen párt és egyetlen igazság van...
A lap azt ajánlja, tessék Magyarországra figyelni, ha valaki látni akarja, miként erődösnek meg az autokraták, miközben a Nyugat éppen tőlük fél. Orbán Viktor új minőséget teremtett, olyan demokráciát, amely élesen és aggasztó módon hanyatlik. Üvegházzá alakította át az országot a puha tekintélyuralmi rendszer, a haveri kapitalizmus és az egypárti politikai kultúrára épülő szélsőjobbos retorika fura keveréke számára. Méghozzá úgy, hogy közben a magyarok az EU tagjai maradnak és sok milliárd dollárt kapnak Brüsszeltől. Az uniós hivatalosságok nemigen avatkoznak közbe, amikor létrejött az illiberális demokrácia. Napjainkban pedig a miniszterelnök közvetlenül hívja ki azokat az államokat, amely jó ideje meghatározzák a dolgokat az unióban. Idehaza pedig csaknem biztos, hogy győz április 8-án, hála a választási törvény átalakításának.
Az európai politikai hierarchiában gyakran jut neki a makrancons kívülálló szerepköre, vagyis hangos populista, aki kívül áll a fő áramon, a tényleges hatalom perifériájára szorul. Csak éppen lehetséges, hogy most ő legnagyobb veszély a szervezet számára. Lengyelország már utánozza és hatása érződik a térségen belül másutt is. Emblematikus figura az erős emberek korában. Udvarol Putyinnak és dicsérte Erdogant. Amit tesz, azt úgy tekintik, hogy része a demokrácia világméretű visszaesésének. Ignatieff, a CEU rektora úgy véli, Magyarországot azt teszi fontossá és érdekessé, hogy itt valami új történik. Merthogy Orbán az egypárti uralom új modelljét teremtette meg, és az most már terjed Kelet-Európában, bár a nyugatot aligha fertőzi meg, mert ott túl erős a demokrácia, a független intézmények rendszere és a jogállam. Ám hozzáteszi, hogy az EU széteshet, ha nem oldódik meg a viszály a nyugati liberális demokrácia és a keleti egypárti rezsimek között.
A széleskörű hazai változások talán a leginkább az igazságszolgáltatást érintették. Az Alkotmánybíróság ma már kizárólag a Fidesz kinevezettjeiből áll. Tagjai közül ketten korábban a párt parlamenti képviselője voltak, egyharmad pedig Orbán közvetlen tanácsadójaként dolgozott. A bírák nagy többsége általában a hatalommal szavaz. Ami pedig a többi bíróságot illeti, Szepesházi Péter bíró, aki ritka kivételként nyilvánosan szokta bírálni a rendszert, azt mondja, hogy hatalmas politikai nyomás alá kerültek. Szerinte nem lehet totalitárius rendszerről beszélni, de ami van, az autokrata.
Az ellenoldal szerint arat a kliens-kapitalizmus, a fő kedvezményezett Tiborcz, Mészáros, Habony, Garancsi és Simicska. 2010-től hat éven át ők vitték el az állami közbeszerzések kb. 5 -%-át, 2,5 milliárd dollár értékben. Simicska azonban kiesett a pixisből, Mészáros azóta előrelépett. A bírálók úgy látják, hogy az ilyen mértékű urambátyám rezsimet a fékek és ellensúlyok leépítése tette lehetővé. Hogy Orbán ekkora hatalmat építhetett ki, az részben annak tulajdonítható, hogy nem ütközött nagy ellenállásba Brüsszel részéről. Vivien Reding volt biztos azt hangsúlyozza: a fő gond az, hog az EU alapító atyái nem gondolták, hogy egy tagállam visszalép a demokrácia területén, ezért nincs megfelelő eljárás ilyen esetekre az unióban. Orbán emellett azt hirdeti, hogy a pávatánccal túljárt a Bizottság eszén. Nem sok ellenállást tanúsított az Európai Néppárt sem, vezetői attól féltek, hogy ha kiteszik a Fidesz szűrét, az a baloldal javára billenti el az egyensúlyt Strasbourgban. Illés Zoltán, volt fideszes politikus úgy jellemzi a helyzetet, mintha időutazást tenne vissza a 60-as évekbe. Azaz a felszínen minden demokratikus, de igazából csak egyetlen párt és egyetlen igazság van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.