LEVITÉZLÉS ELŐTT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN

2018.02.16.

Úgy nyilatkozott a köztelevízióban Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző, a Nézőpont Csoport vezetője, hogy Brüsszel választási fegyvere az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF). Valószínűleg nem véletlen – mondta Mráz –, hogy az Elios tevékenységéről szóló OLAF-jelentés röviddel az áprilisi választás előtt szivárgott ki.

A politikai elemző figyelmét elkerülte a tény, hogy az OLAF a magyar közvilágítási pályázatok ügyében 2015 óta nyomoz, az összeállt anyagot pedig tavaly ősszel juttatta el a magyar ügyészségi szervezetnek, ahol azonban megbízható forrás szerint semmit se kezdtek vele, legföljebb, ha érkeztették. És nem is került volna elő a jelentés, ha a hír24 nem jut a teljes anyag birtokába, és nem kezdi a múlt hét közepétől sorozatban a nyilvánosság elé tárni. Az egyszerű színvonalbeli kérdés, hogy a Fidesz mellett nyilvánvalóan elkötelezett elemzők az évek, lassan évtizedek pártbotrányaival kapcsolatban semmi egyebet nem tudnak fölhozni, mint hogy rámutatnak az ügy politikai motivációjára. Csak a nevük változik Kumin Ferenctől Fritz Tamáson, Giró-Szászon keresztül Mrázig. Történjen bármi, abban csak­is lejárató szándékú politikai megfontolás van. Pedig szó sincs politikai motivációkról és személyes támadásról, választási kampányról és karaktergyilkosságról. A botrány visszatérő eleme mindig ugyanaz: vagy eltűnt az állami pénz, vagy nem tűnt el, csak nem tudni, hova lett.

Csakhogy a kormányközel média- és elemzőgárdájának állításával szemben nem az történik, hogy Orbánt és családját az ellenzéki sajtó időről időre hírbe hozza állami pénzek körüli gyanús ügyekkel, épp ellenkezőleg: a kormányfőről és környezetéről már nem először derül ki, hogy nem bírnak magukkal, amikor ilyen pénzek közelébe kerülnek, és ezt a sajtó megírja. Az elmúlt huszonöt évnek legalább négy nagy pénzügyi-gazdasági botránya volt, amelyek kapcsolódtak Orbán családi köréhez. A székházügy, az abból kiágazó családi bányaügyek, a családtagok beszállítási összeférhetetlensége, szőlőügy, most pedig a vő közvilágítási botránya. Ezek mind létező, valós ügyek. A bennük elég könnyen kimutatható közös elemeket ma már csakis az állami forrásokból kozmikus méretekben kitömött Századvégnek és kapcsolódó részeinek, a halálra pénzelt közmédiának, valamint az ilyen-olyan strómanokkal üzemeltetett kormánysajtónak a munkatársai nem látják, viszont ők, ha kell, minden további nélkül akár nyilvánosan bohócot is csinálnak magukból...

ITT OLVASHATÓ