Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.02.23.
Kiderült, hogy a kormány a kettőezer-tízes évek elején Brüsszelben azzal érvelt a futballba irányítható társasági adókedvezmény (tao) ügyében, hogy a magyar futball annyira jelentéktelen és gyenge, hogy a nemzetközi piacon nincs értéke, tehát a közpénzek nyugodtan áramolhatnak bele, a piacra semmiféle hatása nem lesz. (Uniós szabály, hogy piacorientált ágazatba állami pénzt csak külön engedéllyel lehet invesztálni.) Ez azt is jelenti, hogy amíg a magyar futball vezérkara meg a kormány (ez néha szinte ugyanaz) garantálja a hazai labdarúgás jelentéktelenségét, addig az Európai Bizottság engedélyezi, hogy a vállalkozók társasági adójuk egy részét közvetlenül a sportágba irányítsák. Ez az úgynevezett tao-rendszer, ami tehát mindaddig működik, amíg a sportág eredménytelen marad, amíg nincs nemzetközi szintű játékosunk, és mindenhonnét kiesünk. Addig jó tehát, amíg ütnek-vernek bennünket Andorrától Luxemburgig, Koszovótól Izraelig, aki épp szembejön, mert addig lehetséges a tao-támogatás és minden, ami vele jár: a számolatlanul és átláthatatlanul kifizetett hatalmas pénzek.
Kiderült, hogy a kormány a kettőezer-tízes évek elején Brüsszelben azzal érvelt a futballba irányítható társasági adókedvezmény (tao) ügyében, hogy a magyar futball annyira jelentéktelen és gyenge, hogy a nemzetközi piacon nincs értéke, tehát a közpénzek nyugodtan áramolhatnak bele, a piacra semmiféle hatása nem lesz. (Uniós szabály, hogy piacorientált ágazatba állami pénzt csak külön engedéllyel lehet invesztálni.) Ez azt is jelenti, hogy amíg a magyar futball vezérkara meg a kormány (ez néha szinte ugyanaz) garantálja a hazai labdarúgás jelentéktelenségét, addig az Európai Bizottság engedélyezi, hogy a vállalkozók társasági adójuk egy részét közvetlenül a sportágba irányítsák. Ez az úgynevezett tao-rendszer, ami tehát mindaddig működik, amíg a sportág eredménytelen marad, amíg nincs nemzetközi szintű játékosunk, és mindenhonnét kiesünk. Addig jó tehát, amíg ütnek-vernek bennünket Andorrától Luxemburgig, Koszovótól Izraelig, aki épp szembejön, mert addig lehetséges a tao-támogatás és minden, ami vele jár: a számolatlanul és átláthatatlanul kifizetett hatalmas pénzek.
Ez is egy felfogás, ez is koncepció, még ha nem mondható is éppen lukratívnak: amíg gyengék vagyunk, garantáltan kapunk pénzt. Mint most egy jelentésben is olvasható, 2011-ben a kormány azzal házalt az unióban, hogy a futballba irányított adó nem állami támogatás. A bizottság versenypiaci főigazgatósága azonban ezt nem fogadta el, és azonnal kimondta, az Orbán-kormány pedig vita nélkül elfogadta és a Brüsszellel kötött megállapodásban rögzítette, hogy a sportkluboknak közvetlenül juttatott adó: állami támogatás. Mindez úgy derült ki, hogy Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője megkapta az Európai Bizottságtól a magyarországi tao-sporttámogatási rendszer jóváhagyásának teljes dokumentációját, amiről részletesen tájékoztatott a Népszava. A lap beszámol arról, hogy a kormány nemcsak félrevezette a hazai közvéleményt, hanem folyamatosan megszegte az adóátirányítási lehetőség fejében vállalt kötelezettségeket, és ebből a jelentésből végre fény derült arra is, hogy a támogatási rendszer nem egyszerűen rossz hatékonyságú, hanem alapjában véve a magyar futball felzárkóztatása ellen hat. A klubok és a játékosok soha ilyen könnyen nem jutottak nagy összegekhez, motiváltságuk ennek megfelelően a nullához közelít. Ezt Orbán Viktor tudja a legbiztosabban. Az akadémiai rendszer bevezetése sem hozott érdemi változást, ráadásul soha ennyi külföldi futballista nem játszott Magyarországon, a szerződések úgyszólván teljesítménykötelezettség nélkül születnek, a fizetések az égbe szöktek.
Miközben Orbán Viktor 2010-ben hazai közönség előtt a magyar sport és futball sikereiről beszélt, sőt, hogy a futballt kifejezetten a magyarnak találták ki, egy évvel később, 2011-ben azzal érvelt, hogy a magyar sport európai viszonylatban jelentéktelen: csapataink nincsenek kint az európai tornákon, és Európa-szintű, nemzetközi piacon eladható játékosaink sincsenek. „A kormány egyik fő érve az volt, hogy a támogatásban részesülő sportegyesületek általában nem jutnak ki nemzetközi színterekre.” Vagyis kiáll a magyar sport, ezen belül a magyar futball nemzetközi szintű jelentéktelensége mellett. Ezzel érvelt a rendszer 2017-es újratárgyalásakor is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.