Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.02.20.
Volt bíróként nem is szabadna olyan történetet elmesélnem, amely csak az egyik fél elmondásán alapul. De mivel ezúttal nem igazságot kell tenni, talán mégis érdemes.
A Bors-ban olvastam ezt a nem minden tanulság nélküli esetet. Egy fiatal, két gyermekes édesanya négy évvel ezelőtt egy agyi műtét után éber kómába esett. Férje még a műtét előtt elhagyta őt, két gyereküket azóta is az apa neveli. A műtét óta kómában lévő anyát saját édesanyja, Éva ápolja, gondozza. Havi 78 ezer forint segélyt kapnak, ami nyilvánvalóan nem elég a beteg ellátására, emellett – Éva elmondása szerint - egy 500 ezer forintos tartozás miatt otthonuk is végrehajtás előtt állt. Ekkor Éva a Bors olvasóihoz fordult segítségért, nem is eredménytelenül: mintegy egy millió forintot gyűjtöttek össze számukra. Nem kevés várakozás után a kómába esett beteget újra megműtötték, ám a Bors legfrissebb cikke szerint ennek ellenére állapota lényegesen nem javult. Éva azért fordult ismét a laphoz, mert lánya volt férje „rátett egy lapáttal” a tragédiájukra: „nyolcvanezer forint havi gyerektartást követel” a most 13 és 14 éves gyermekek tartására. „Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, ilyen emberi aljasságot még sosem tapasztaltam. Mégis mit szeretne? Küldjem el dolgozni a magatehetetlen lányomat?” – nyilatkozta felháborodottan Éva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.