Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2018.02.04.
Érdekes kérdés, hogy hol húzódott a red line, a vörös vonal, volt-e ilyen egyáltalán, de nem annyira fontos. Az is érdekes kérdés, hogy milyen rendszerben élünk, de annyira az sem fontos.
Valamiféle váróteremben ülünk, ahol a kormányzó hatalom instrumentálisan használja, sőt, szabadon meg is sérti a jogot a maga kedvéért, hatalmának nincs érdemi intézményi ellensúlya, a média nagy részét brutálisan az uralma alá hajtotta, kiépített egy tőle függő politikai és gazdasági elitet, a politikai verseny nem fair, páratlan erőforrás-koncentráció alakult ki, és a kormányzat tudatosan hazug és gyűlöletkeltő, célzott politikai kampányokat folytat, az államapparátuson belül és a helyi politikában a megfélemlítés szerepe igen nagy, a korrupció a rendszer lényegéhez tartozik.
Viszont van még pluralizmus, a nyílt erőszak eszközével csak kivételként élnek és a szabadságjogok korlátozása is inkább lopakodva halad előre mint nyíltan.
2. A választások tétje korlátozott
Bár nem teljesen kizárt, hogy a rezsim megbukhasson választásokon, de ennek az esélye minimális.
Nem csak a fenti okokból, hanem az ellenzék gyengesége miatt is és mert a rezsim eddigi fejlődése is a “csúszós lejtő” logikáját követve alakult.
Már 2002-ben és 2006-ban is hisztérikusan reagált a Fidesz a vereségre, nem kétséges, hogy mostanra olyan nagyra nőttek a tétek, hogy a hisztéria mértéke is ezzel arányosan nőne.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az államot teljes mértékben megszállta a rezsim, így egy kormányváltás nem lenne elég a rezsim lebontására.
3. A jelenlegi ellenzék alkalmatlan a rezsim megdöntésére
Nem csak, mert nem hisznek magukban és nem is azért, mert a versenyfeltételek nem fairek, hanem azért is, mert rengeteg ki nem kényszerített hibát követnek el.
Nem elég, hogy elvesztegették az elmúlt 8 évet és nem növelték az ellenzék politikai szervezettségét, amivel valamelyest ellensúlyozhatták volna a krónikus erőforráshiányt, becsatornázhattak volna új érdekeket, törekvéseket, tanulóiskolát kaphattak volna a demokratikus meggyőzésben, kooperációban, mozgósításban, közös platform teremtésében.
Ehelyett megmaradtak az országos médiára és az értelmiségre figyelő, magukat akaratlanul is saját komfortzónájuk karanténjába záró, a kifelé beszélésre, együttműködésre képtelen, egymással marakodó, egyszerre unalmas, érdektelen és jelentéktelen, ugyanakkor arrogáns kispártoknak.
A helyzet az, hogy az elmúlt években a magyar politikát a Fidesz mellett kizárólag a baloldali média volt képes érdemben tematizálni, a kispártokat akár fel is lehetne számolni, fel se tűnne senkinek. A 444, az Index és a társaik megírnák, amit szoktak, a többi úgyse számítana. A Jobbik és a DK részleges kivételnek tekinthetők, semmi többnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.