Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2018.02.03.
0. Értelmezzük a kérdést: legelnyomottabb
Valószínűleg a szegregációban élő cigányság a legmagárahagyottabb - senkit sem érdekel a döntéshozók körében, hogy élnek-e vagy halnak. Túlzok: a választási krumpliosztás kivételével van ez így… A legutáltabbak természetesen a menekültek jelenleg - bár ők csak egy hajszállal létezőbbek a pirézeknél. A legkevésbé elfogadottaka melegek, a legvédtelenebbek a nők, és sanszosan a legelárultabbak a magyar gyerekek és így tovább… de aktív elnyomás alatt ki áll?
Az értelmiség. Azok a gondolkodók, akik sok évet töltöttek az oktatásban (akár kétszer annyit, mint sokan mások), rendszeresen tájékozódnak több forrásból; egyéni, kritikus gondolkodásúak, nem csak a címet, de a cikket is elolvassák, beszélnek nyelveket… Miért mondom, hogy ők a legelnyomottabbak? Vegyük át.
1. Szólásszabadság
Az értelmiségi lét leglényege, hogy azt a tudást, amit valaki fáradságos munkával felhalmozott, megpróbálja megosztani a másikkal, a társadalom javára fordítja. Ezért jó befektetés az értelmiség nevelése, mert a belé fektetett pénzt-időt-energiát megsokszorozva adja vissza a közösségnek élete folyamán. Ilyan például a tanár, orvos vagy éppen az oknyomozó újságíró. Csakhogy ha a kritikus gondolkodás és az egyéni ötletek megvalósítsa nem támogatott, ha az idős professzor a hálapénzért minden izgalmas esetet elhappol a fiatal doktor elől, az újságíró nem írhat csak arról, amiről a központból utasítást kap és a tanárt a KLIK rángatja zsinóron - ezek az emberek nem lesznek szabadok. És ezért nem lehetnek boldogok sem.
Olyanok lesznek, mint a versenyló, akit felkészítenek a futamra, de nem engedik futni, viszont idegesen nézik a helyettük versenyző gebék keserves vergődését és az nevetséges teljesítményt kísérő vad éljenzést a lelátóról. Köpnek egyet a porba és egy idő után már nem is akarnak futni, beállnak igás lónak és életük végéig arra emlékeznek, mi lehetett volna belőlük, ha…
Valószínűleg a szegregációban élő cigányság a legmagárahagyottabb - senkit sem érdekel a döntéshozók körében, hogy élnek-e vagy halnak. Túlzok: a választási krumpliosztás kivételével van ez így… A legutáltabbak természetesen a menekültek jelenleg - bár ők csak egy hajszállal létezőbbek a pirézeknél. A legkevésbé elfogadottaka melegek, a legvédtelenebbek a nők, és sanszosan a legelárultabbak a magyar gyerekek és így tovább… de aktív elnyomás alatt ki áll?
Az értelmiség. Azok a gondolkodók, akik sok évet töltöttek az oktatásban (akár kétszer annyit, mint sokan mások), rendszeresen tájékozódnak több forrásból; egyéni, kritikus gondolkodásúak, nem csak a címet, de a cikket is elolvassák, beszélnek nyelveket… Miért mondom, hogy ők a legelnyomottabbak? Vegyük át.
1. Szólásszabadság
Az értelmiségi lét leglényege, hogy azt a tudást, amit valaki fáradságos munkával felhalmozott, megpróbálja megosztani a másikkal, a társadalom javára fordítja. Ezért jó befektetés az értelmiség nevelése, mert a belé fektetett pénzt-időt-energiát megsokszorozva adja vissza a közösségnek élete folyamán. Ilyan például a tanár, orvos vagy éppen az oknyomozó újságíró. Csakhogy ha a kritikus gondolkodás és az egyéni ötletek megvalósítsa nem támogatott, ha az idős professzor a hálapénzért minden izgalmas esetet elhappol a fiatal doktor elől, az újságíró nem írhat csak arról, amiről a központból utasítást kap és a tanárt a KLIK rángatja zsinóron - ezek az emberek nem lesznek szabadok. És ezért nem lehetnek boldogok sem.
Olyanok lesznek, mint a versenyló, akit felkészítenek a futamra, de nem engedik futni, viszont idegesen nézik a helyettük versenyző gebék keserves vergődését és az nevetséges teljesítményt kísérő vad éljenzést a lelátóról. Köpnek egyet a porba és egy idő után már nem is akarnak futni, beállnak igás lónak és életük végéig arra emlékeznek, mi lehetett volna belőlük, ha…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.