Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.02.11.
Az Y generáció tagjai átlag napi 11 órát töltenek az okoseszközeikkel, ezt mérte a Nielsen.
Iszonyú szám, csaknem a fél nap! És ha belevesszük, hogy hat-nyolc órát alszunk, akkor az éber napunk nagy részéről beszélünk már. Gyakorlatilag teljesen áttettük székhelyünket a virtualitásba.
Ráadásul az idősebbek is rákattantak a gépekre, én is a napon nagy részét online töltöm. Így hallgatok zenét, így dolgozom, így kommunikálok. Lehet, nekem több is napi 11 óránál a mérlegem. És amit sose hittem: már én is többet kommunikálok neten, mint személyesen. És emiatt
még félénkebb lettem az emberek között, még nehezebben mozgok az úgynevezett rendes kapcsolataimban.
Még én is, aki képes vagyok elmerülni, sokkal hamarabb leszek nyugtalan és ideges, kevesebb ideig tudok koncentrálni, meg kell nézzem, üzent-e ez és ez, jött-e válasz, látta-e a Fontos Partner a levelemet, hányan nézték a cikkem, stb. Régen zenét is nyugodtabban hallgattam, most belecsörög az üzenetjel, megszakítja a telefon, holott nem veszem fel, de máris ideges vagyok, ez nem ér,
oda a délutáni relaxálás, pedig épp a Lélek nyugalma mix ment,
kikapcsolódásképp.Újdonsült dél-koreai ismerőseimmel beszélgetve még jobban megijedek: ott, a jóléti paradicsomban (persze hamis a kép) már komoly viták, kutatások és elemzések tárgyát képezi az örök online lét veszélyessége, egyre többen csavarodnak (szó szerint is) bele az folytonos elérhetőség és ugraszthatóság okozta félelembe, abba az egyre terebélyesedő rettegésbe, hogy valamiről végzetesen lemaradnak. A parába, hogy ezer felé kellene koncentrálni, erről is kellene tudni meg arról is, erre is kellene figyelni meg arra is, de nem megy, egyszerűen nem megy. Hogy is lehetne: egy ponton túl ez életveszélyes ringlispíl, csak kizuhanni lehet.
A stresszbetegségek korát éljük, és nem lehet védekezni. (Jó a Slow Life hívők megpróbálják, de nekik van asszisztenciájuk vagy eleve olyan anyagi helyzetük, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az állandó készenlét kívánalmának.)
Ám a legszomorúbb hozománya az egésznek az, hogy durván befolyásolja a párkapcsolatok világát is mindez.
A stresszbetegségek korát éljük, és nem lehet védekezni. (Jó a Slow Life hívők megpróbálják, de nekik van asszisztenciájuk vagy eleve olyan anyagi helyzetük, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az állandó készenlét kívánalmának.)
Ám a legszomorúbb hozománya az egésznek az, hogy durván befolyásolja a párkapcsolatok világát is mindez.
A pornó radikális elterjedése és főleg a tapasztalatlan tinik számára rossz modelleket sugárzása, a nők tárgyként kezelése
régi nagy probléma, a Tinder pár másodperc alatti döntést kicsikaró, csak a külsőségekre fókuszáló „társ” keresése is tragikus, a másik súlyos hozomány pedig az érzések olcsósítása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.