Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.02.04.
A kórházaknak ezentúl heti két pozitív hírrel kell szolgálniuk a fenntartójuk felé, írja a Népszava. A lap fel is hívott pár intézményvezetőt, akik nem tagadták, hogy a feladat valós, de egyikük sem nyilatkozott az ügyben. A megjelenés után fél nappal az emberi minisztérium tagadott.
El is hiszem, hogy hivatalosan nem született ilyen felszólítás. Valószínűleg mégis létezik a „kérés”, hasonlóan az informális utasítások és elvárások egész brutális rendszeréhez.
Marketinges és PR-os barátaim azon morfondíroztak, hogy még a jól prosperáló cégeknek is igen nehéz lenne heti két hírt generálniuk önmagukról, portékájukról, olyat, amit átvesz a média, hát akkor miként fog ez sikerülni a nem éppen jó renoméjú kórházaknak, áttételesen a magyar egészségügynek.
Induljunk ki abból, hogy normális országban élünk, ahol a sajtó sajtóként működik.Nos, ott a beérkező parancs után nagy lenne a ribillió, hiszen nyilván látnák az illetékes szakemberek, hogy a helyzet katasztrofális, de az ukáz az ukáz (mert ebben az elméletben az ország azért ott tart, ahol), hát valahogy fel kell öltöztetni és ki kell csinosítani a valóságot. Nagyon kellene törnie a fejüket a médiavarázslóknak, és tudnák, nincs mese: mesélni kell. Fel kell pörgetni a kommunikációt.
Vannak ötleteim.
Először is azt definálnám kreatívan, mi az a jó hír.
Pompás hír lehet például, hogy az egyik rákbeteg páciens családja több hónap alatt végre össze tudta dobni a pénzt a PET CT-re, és így még időben észrevették a kezdődő áttétet.Vagy például szegény (már halott) barátnőmnek remek hír lett volna, ha közlik vele, hogy mégsem a jó részét távolították el a májának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.