Szerző: BIHARI TAMÁS
2018.02.05.
- Elégedetten hátradőlhetünk azután, hogy Orbán Viktortól megtudhattuk, már nem csak a lánya és veje, de az ország iis a saját lábára állt, nincs szükségünk külső forrásokra?
- Ezekből az állításokból az országra nézve semmi nem igaz. Az Európai Uniótól 2014-20. között összesen 23 milliárd eurót kapunk a kohéziós alapból. Ebben nincs benne az évi nagyjából 1 milliárd eurós mezőgazdasági támogatások összege és egyéb kisebb céltámogatások.
- A kormányfő gyakran azzal is érvel, hogy csak azt kapjuk vissza, amit befizetünk. Van ebben igazság?
- Legföljebb annyi, hogy Magyarország megközelítőleg annyit fizet be a közös kasszába, amennyit az agrárium támogatására kap. Azt a 23 milliárdot tehát nettó értékben kell számolni.
- A miniszterelnök kommunikációja szerint ebben az évben az összes uniós forrást be kell söpörni. Ez mennyire pörgetheti fel a gazdaságot?
- Szerintem ez megmarad a szavak szintjén, mert technikailag is lehetetlen amiről a miniszterelnök beszél. Nem világos, mi a valójában fontos: hogy azt a támogatást, ami beérkezik hatékonyan használjuk-e fel, vagy az, hogy az utolsó euróig mindent lehívjunk. Az utóbbi esetben pedig, hogy mire költöttük a pénzt, ne kérdezze senki.
- A tapasztalatok szerint hogyan használtuk fel ezt az irdatlan összeget?
- Az uniós forrásokból sajnos nagyon kevés fenntartható növekedést elősegítő-megalapozó beruházás valósult meg. Helyette a legkülönbözőbb, sokszor a kormánykommunikációban olcsón eladható célokat szolgáló, de a versenyképességgel köszönő viszonyt sem ápoló programok jutnak jelentős összegekhez. Mivel pedig az uniós támogatások jelentős része a magyar költségvetésen keresztül jut el a nyertesekhez, akkor levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a magyar költségvetés 3 százalék alatti hiánya addig tartható, amíg uniós pénzek érkeznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.