Szerző: Ténygyár
2018.02.19.
- A Facebook politikai csapata gond nélkül dolgozik gyilkos diktátorok stábjával is
Valószínűleg kevés olyan politikai vezető van hivatalban ma a világon, aki néha azzal dicsekszik, hogy saját kezűleg ölt embereket. Ezek egyike a Fülöp-szigetek diktátora, Rodrigo Duterte, aki néha Hitlerhez hasonlítja magát, néha pedig arról beszél, hogy ha a saját fiának köze van a drogokhoz, meg kell halnia. Duterte az egyike azoknak a politikai vezetőknek, akiknek a Facebook vállalatként képezte a kampánystábját. De persze nemcsak diktatúrák vezetői vannak a cég ügyfelei között, segítették például Donald Trump amerikai elnök kampánycsapatát is, ahogy felajánlottak ilyen segítséget ellenfelének, Hillary Clintonnak is a 2017-es elnökválasztás alkalmából – csakhogy utóbbi elutasította azt.
Talán meglepő lehet a demokrata párti Mark Zuckerberget ismerve, de a Facebook kormányzati és politikai csapatát Katie Harbath, egy korábbi republikánus kampánytanácsadó vezeti, aki többek közt Rudy Giuliani New York-i polgármester 2008-as kampányáért felelt. Harbath-ot 2011-ben igazolta le a közösségimédia-cég, azóta pedig a Facebook egyre kiterjedtebb kapcsolatot ápol a világpolitikai szereplőivel. Az Egyesült Királyságtól Németországon át – ahol többek közt a szélsőjobboldali AfD-t segítették – Brazílián át Indiáig a Facebook munkatársai sokszor kvázi kampánycsapat-tagként dolgoztak választások alkalmával. Ez pedig lehetőséget biztosít a világcégnek ahhoz, hogy jó kapcsolatot ápoljon a később megválasztott vezetőkkel. Akik ezt jobb esetben „csak” további megrendelésekkel honorálják, rosszabb esetben pedig a szabályozás enyhítését (vagy szigorításának elhagyását) adhatják a Facebooknak cserébe.
Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ez veszélyes gyakorlat. Az viszont igen ritka, hogy valaki a Facebook vezetői közül is azt gondolja, hogy rossz, amit csinálnak. Elizabeth Linder egyike a kritikusoknak: ő a Facebook európai, közel-keleti és afrikai politikai divízióját vezette 2016-os felmondásáig. Linder azzal indokolta távozását a cégtől, hogy bár eredetileg motiválta a kormányokkal és politikusokkal való kapcsolattartás, „ami nemcsak a politikai vezetőknek lehet jó, hanem a földgolyó teljes állampolgárságának”, később aggasztónak találta, milyen szoros összefonódás alakul ki politikusok és a vállalat között. És ezzel nincs egyedül: a Freedom House nevű tekintélyes amerikai civil szervezet arra hívja fel a figyelmet egy tavaly novemberi jelentésében, hogy egyre több ország próbálja befolyásolni a közösségi médiát annak érdekében, hogy alááshassa a demokráciát.
Erre nem csak az ad lehetőséget, hogy a diktátoroknak és tekintélyelvű vezetőknek gyakran több pénzük van állami trollokat foglalkoztatni és hirdetéseket vásárolni a Facebookon, mint elnyomott ellenfeleiknek – hanem a manipulációs eszközök finomodása is. Mára lehetséges olyan videókat készíteni, amelyen úgy tűnik, mintha egy politikus (vagy mondjuk a kormányok egy kritikusa) olyasmit mond vagy tesz, ami a valóságban sosem hangzott el vagy történt meg. Hogy durva példát hozzunk: ha elegendő pénze van valakinek, bármikor csináltathat egy ál-pornóvideót arról, akit le akar járatni – és hiába fogja nagy valószínűséggel a Facebook törölni egy idő után a tartalmat, a cáfolat nem biztos, hogy mindenkihez eljut, aki látta a manipulált videót.
Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos politikai kritika érte a Facebookot, amit többek közt politikai részrehajlással és gyűlöletpropaganda terjesztésével vádolnak. Zuckerberg egy idő után kénytelen volt reagálni: letiltotta például a görög neonáci Arany Hajnal párt közösségi oldalát, hogy amerikai nácik csoportjait és az Iszlám Állam terrorszervezet videóit is cenzúrázta a cég.
Azonban a magát politikailag semlegesnek valló óriásvállalatnak nem jelentett problémát Duterte vagy a demokratikus országban működő, de sokak szerint rendkívül káros német szélsőjobboldali AfD kampányának segítése sem. Ehhez képest kevésbé tűnik súlyos ügynek, hogy a cég az indiai miniszterelnök, Narendra Modival is dolgozott, de a Bloomberg cikke felhívja arra a figyelmet, milyen etikai kihívásokat okozhat a Facebook és a politika kapcsolata:...
ITT OLVASHATÓ
Valószínűleg kevés olyan politikai vezető van hivatalban ma a világon, aki néha azzal dicsekszik, hogy saját kezűleg ölt embereket. Ezek egyike a Fülöp-szigetek diktátora, Rodrigo Duterte, aki néha Hitlerhez hasonlítja magát, néha pedig arról beszél, hogy ha a saját fiának köze van a drogokhoz, meg kell halnia. Duterte az egyike azoknak a politikai vezetőknek, akiknek a Facebook vállalatként képezte a kampánystábját. De persze nemcsak diktatúrák vezetői vannak a cég ügyfelei között, segítették például Donald Trump amerikai elnök kampánycsapatát is, ahogy felajánlottak ilyen segítséget ellenfelének, Hillary Clintonnak is a 2017-es elnökválasztás alkalmából – csakhogy utóbbi elutasította azt.
Talán meglepő lehet a demokrata párti Mark Zuckerberget ismerve, de a Facebook kormányzati és politikai csapatát Katie Harbath, egy korábbi republikánus kampánytanácsadó vezeti, aki többek közt Rudy Giuliani New York-i polgármester 2008-as kampányáért felelt. Harbath-ot 2011-ben igazolta le a közösségimédia-cég, azóta pedig a Facebook egyre kiterjedtebb kapcsolatot ápol a világpolitikai szereplőivel. Az Egyesült Királyságtól Németországon át – ahol többek közt a szélsőjobboldali AfD-t segítették – Brazílián át Indiáig a Facebook munkatársai sokszor kvázi kampánycsapat-tagként dolgoztak választások alkalmával. Ez pedig lehetőséget biztosít a világcégnek ahhoz, hogy jó kapcsolatot ápoljon a később megválasztott vezetőkkel. Akik ezt jobb esetben „csak” további megrendelésekkel honorálják, rosszabb esetben pedig a szabályozás enyhítését (vagy szigorításának elhagyását) adhatják a Facebooknak cserébe.
Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ez veszélyes gyakorlat. Az viszont igen ritka, hogy valaki a Facebook vezetői közül is azt gondolja, hogy rossz, amit csinálnak. Elizabeth Linder egyike a kritikusoknak: ő a Facebook európai, közel-keleti és afrikai politikai divízióját vezette 2016-os felmondásáig. Linder azzal indokolta távozását a cégtől, hogy bár eredetileg motiválta a kormányokkal és politikusokkal való kapcsolattartás, „ami nemcsak a politikai vezetőknek lehet jó, hanem a földgolyó teljes állampolgárságának”, később aggasztónak találta, milyen szoros összefonódás alakul ki politikusok és a vállalat között. És ezzel nincs egyedül: a Freedom House nevű tekintélyes amerikai civil szervezet arra hívja fel a figyelmet egy tavaly novemberi jelentésében, hogy egyre több ország próbálja befolyásolni a közösségi médiát annak érdekében, hogy alááshassa a demokráciát.
Erre nem csak az ad lehetőséget, hogy a diktátoroknak és tekintélyelvű vezetőknek gyakran több pénzük van állami trollokat foglalkoztatni és hirdetéseket vásárolni a Facebookon, mint elnyomott ellenfeleiknek – hanem a manipulációs eszközök finomodása is. Mára lehetséges olyan videókat készíteni, amelyen úgy tűnik, mintha egy politikus (vagy mondjuk a kormányok egy kritikusa) olyasmit mond vagy tesz, ami a valóságban sosem hangzott el vagy történt meg. Hogy durva példát hozzunk: ha elegendő pénze van valakinek, bármikor csináltathat egy ál-pornóvideót arról, akit le akar járatni – és hiába fogja nagy valószínűséggel a Facebook törölni egy idő után a tartalmat, a cáfolat nem biztos, hogy mindenkihez eljut, aki látta a manipulált videót.
Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos politikai kritika érte a Facebookot, amit többek közt politikai részrehajlással és gyűlöletpropaganda terjesztésével vádolnak. Zuckerberg egy idő után kénytelen volt reagálni: letiltotta például a görög neonáci Arany Hajnal párt közösségi oldalát, hogy amerikai nácik csoportjait és az Iszlám Állam terrorszervezet videóit is cenzúrázta a cég.
Azonban a magát politikailag semlegesnek valló óriásvállalatnak nem jelentett problémát Duterte vagy a demokratikus országban működő, de sokak szerint rendkívül káros német szélsőjobboldali AfD kampányának segítése sem. Ehhez képest kevésbé tűnik súlyos ügynek, hogy a cég az indiai miniszterelnök, Narendra Modival is dolgozott, de a Bloomberg cikke felhívja arra a figyelmet, milyen etikai kihívásokat okozhat a Facebook és a politika kapcsolata:...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.