ÍGY KEZDŐDÖTT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.02.18.

Előbújtak a gyávák, a rejtőzködők, akik minden kicsit is veszélyesnek látszó helyzetben meglapulnak, mert kimondva (de leginkább kimondatlanul) azon az alapon élik az életüket, hogy jobb az ilyesmiből kimaradni. Elbújni, kibekkelni, egy félreeső, védett helyen meghúzódni, lehetőleg nem látni, nem hallani, de legfőképpen nem beszélni és nem cselekedni. A veszély majdcsak elmúlik. Vagy nem. Ha nem, hát nem, teendő nincs, naná majd kockáztatom a családom biztonságát. És él tovább a sötét sarokban, valaki előbb-utóbb talán tesz valamit.


És akkor jött ez a Gorbacsov és tett valamit. Ki lehetett óvakodni, körül lehetett nézni. Lehetett egyet szellenteni, amikor a házmester elment az ablak előtt a gangon, és nem volt retorzió. Jött egy ifjú szakállas, aki egy kicsit hamarabb észrevette, hogy itt most nem lesz semmiféle megtorlás, kiállt a Hősök terére, és hihetetlenül bátor dolgokat mondott. (A rejtőzködőknek, a kibekkelőknek nem tűnt fel, hogy semmi bátor nem volt abban, amit az a szakállas mondott, egész egyszerűen csak ízléstelen volt majdnem minden mondata, mert lehetett tudni, hogy nincs semmi kockázat ezeknek a mondatoknak a kimondásában, mert lehetett tudni, hogy ez a szakállas ifjú éppen olyan, mint Széchenyi Zsigmond szafarijában az általam már korábban emlegetett teherhordók, akik röhögnek a döglött oroszlánon. Voltunk akkor néhányan, akiknek feljött a gyomrából a savanyú, de erre itt, ami mostanra lett belőle, egyikünk sem számított.)

Azoknak, akiknek idejük sok, idegeik elszakíthatatlanok, íme: a bujkálók lassan rájöttek, hogy ők most végre megszólalhatnak, cselekedni is lehet, következmény nincs, és akkor elkezdték ököllel verni a szűk kis mellüket, toppantottak a lábacskájukkal, hogy elérkezett a becsületes emberek ideje, és majd most ők… Vártak kicsit, senki nem mondta, hogy tűnés, akkor aztán elszabadult az évtizedeken át mélyen elfojtott bosszúvágy. Kicsike, vékonyka kis bosszúvágy volt az, nem nőtt az elfojtás idején, csak csöndben sorvadozott, de megvolt még. És nagyot lehetett kívánni, olyan hatalmasat, hogy nem is látszott a teteje, de még mindig senki nem szólt, bármit lehetett kívánni. Például hivatalt is, magasat. Ahonnan például lehet parancsolni. Mindenkinek. És lehet bosszút állni. Mindenkin. Azért mindenkin, mert egyes emberek vagy csoportok nemigen voltak, akik megjelölhetők lettek volna mint a bosszú célpontjai, mert ezeket az alakokat voltaképpen senki nem bántotta, hiszen a létüknek éppen az volt a lényege, nem okot adni, nem feltűnni...

ITT OLVASHATÓ