Szerző: Karvalyok földje
2018.02.24.
Bürokrácia nélkül nem létezhet egy ország, ezért aztán az elődünktől öröklött rendszert kisebb vagy nagyobb módosításokkal nekünk is fent kell tartanunk. Az átvétel után a lehető leghamarabb döntsük el, mennyire akarunk központosítani, azaz a központi és regionális állami szervek bírjanak nagyobb hatalommal vagy a helyi intézmények kapjanak szélesebb jogköröket. Az alapokat az új Alaptörvényünkben kell lefektetnünk, hogy aztán az ebben foglaltakat szamárvezetőként használva építsük fel újra kőről kőre azt a rendszert, amely maximális mértékben kiszolgálja az igényeinket és tartósan biztosítja hatalmunkat. És nem utolsó sorban közszolgák százezrei lessék minden óhajunkat és sóhajunkat.
Totális átszervezés
Központosítsunk – a koordinálatlan helyi döntések csak szétzilálják azt az egységes képet, amelynek kialakítása a célunk. Tudjunk mindenről, hogy mindenbe beleszólhassunk, ha akarunk, éppen ez a teljhatalom lényege. Plusz az, hogy semmi se történhessen a hátunk mögött, sem szakmai, sem elvi döntés, anyagi vonzatú meg végképp nem.
Döntsük el, hogy kegyesen milyen jogköröket hagyunk meg a helyieknek (például óvodák, bölcsődék meg nyugdíjas napközik működtetése, eb- és pónilóadó beszedése, árokparton fűnyírás), a többi feladatot pedig csoportosítsuk át azokhoz a hivatalokhoz, amelyek pontosan meghatározzák, ki mit hogyan csinálhat (építkezések, vállalkozások működése, járványügy, stb.). Gondolkodjunk minél több szintben (országunk méretétől függően), de általában a hármas osztás a nyerő: a helyi, a régiós (megyei) és az országos. Ha nagyon ki akarunk szúrni a helyiekkel, akkor vezessünk be még egy a körzeti szintet is, csokorba szedve három-öt falut-várost, ebben az esetben tényleg mindenhez lehet szavunk, ami csak szembejön, ők meg odalent fájó búcsút inthetnek az önállóságuknak. Ezek után odalent a helyieknek már csak azt kell megoldaniuk, hogy minden településről minden szintű központ elérhető legyen.
Alapvetően érdekeltek vagyunk a káosz és a bizonytalanság fokozásában, ezért aztán csavarjunk még egyet az ügymeneten és az országos intézmények véletlenszerűen kiválasztott szervezeti egységeit költöztessük a fővárosból vidékre, aztán majd odatalál az, akinek dolga van arra felé. Az ilyen típusú átszervezéssel röpke idő alatt megszabadulunk azoktól a mezei irodistáktól, akik nem akarnak heti több száz kilométert ingázni meg családjuk nélkül kies albérletben senyvedni és az állomány feltölthető saját lekötelezetteink rokonaival.
A szigorú hierarchia azonban nemcsak abban segít, hogy az alkalmazottakat egrecérozzuk, hanem abban is, hogy társadalom- és gazdaságépítő szándékaink a legutolsó faluban is maradéktalanul érvényesüljenek, a meghatározó vezetői pozíciókban pedig a saját embereink üljenek.
Az összevissza szervezett hivatalokban az is jó, hogy szinte mindenféle random ügy intézését rájuk sózhatjuk, ha pedig tovább akarjuk bővíteni a hatáskörüket mégcsak a nevüket sem kell megváltoztatni, elég csupán az újabb és újabb osztályokat, főosztályokat betoldani a rendszerbe, netalán a meglévő osztályokhoz hozzácsapni még egy-két csoportot. Miért ne férnének meg egy intézményen belül a gyámügyesek, a műemlékvédők, a hatósági állatorvosok, a fogyasztó-, állat- és növényvédők, műszaki engedélyezők, a köznevelésiek meg az okmánykiadásokkal foglalkozók?
Tartsuk folyamatosan mozgásban a dolgokat és ne hagyjuk, hogy akár egy hivatalnok előtt is világos legyen, mit hoz számára a közeljövő. A távoli jövő meg végképp vesszen homályba. A folyamatos átszervezések-áthelyezések biztosítják számunkra, hogy bármikor bárkit komolyabb indoklás és következmény nélkül kirúghassunk és attól sem kell félnünk, hogy pozíció-szűke miatt nem tudunk újabb és újabb személyeket beejtőernyőzni a rendszerbe. A szakadatlan változás (átszervezés, racionalizálás, reform, mikor minek hívjuk) elvonja a figyelmet arról is, ha egy-egy döntésünk eredményeképpen rossz irányba fordulnak a dolgok – és így a félresiklásokat sem kell bevallanunk, hiszen újabb átalakítás leple alatt suttyomban módosíthatunk az ügyek menetén, már ha van erre egyáltalán szándékunk.
Ne strapáljuk magunkat azért, hogy a hivatalnokok időben tájékoztatva legyenek, a következő hónap elsejétől pontosan hol dolgoznak, mi a neve az intézményüknek, úgyis kikutatják az ügyfelek ha sürgős ügyes-bajos dolguk van kihez kell fordulniuk, a csip-csup ügyek pedig a káosznak köszönhetően be sem kerülnek a rendszerbe köszönhetően annak, hogy a nem elég kitartók nem találnak el az illetékes ügyintézőig.
Ha egyfolytában mozognak a fogaskerekek akkor egy idő multán már szinte lehetetlen nyomon követni, mi minek a jogutódja, miből mi lett, mi szűnt meg és mi új és ember legyen a talpán aki naprakészen tudja, melyik hivatalnak konkrétan mi a feladata – ezért aztán bárkit ki lehet rúgni azért, mert nem teszi azt a dolgát, amit kellene neki.
Modernizáljunk és adjunk lehetőséget az átlagpolgároknak arra, hogy ügyes-bajos dolgaikat az internet segítségével intézhessék. Erre a célra hozassunk létre haver céggel kormányzati portált, amit aztán egy másik haverral reklámoztassuk is agyon, hagy ismerje meg a nép az új szeleket. Nem követelmény, hogy a honlap egyszerű és átlátható legyen és az sem, hogy folyamatosan működjön, az elegánsan tervezett leállásnak nevezett műszaki hibák bőven beleférnek az elvárt minőségbe. Használatához regisztrálni csak valami eldugott hivatalban lehessen, ez is korlátozza a hozzáférők számát és az sem hátrány, ha az oldalra belépők nehezen igazodnak el a különféle aloldalak tengerében, legalább kevesebb elintézendő ügy érkezik be a hivatalokba. Ha pedig panaszkodnak a polgárok, túl bonyolult, szintén aranyárban készíttessünk használati utasítást meg sillabuszt arra, milyen keresőszavakat érdemes ahhoz beírni, hogy értelmezhető keresési eredményt hozzon be a rendszer. Ha pedig túl sok a panasz, fordítsunk újabb milliárdokat a honlap „korszerűsítésre” és „bővítésre”, ahogy a helyi téglahivatalok újra és újra dizájnolására is.
További előnye a rendszerüknek, hogy a folyamatos rumliban bármikor bármilyen akta eltűnhet (ráfogható a költözésben közreműködő hanyag, semmire sem jó közmunkásokra), bármilyen fájl megsérülhet (a rendszergazdák sem állhatnak mindig a helyzet magaslatán), így kritikusaink a későbbiekben bottal üthetik a ránk nézve terhelő információkat tartalmazó dokumentumokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.