Szerző: Karvalyok Földje2017
2018.02.21.
Előző rész itt.
A harmadik világbeli diktatúrákkal szemben mi nem a fegyveres erőkre és testületekre és nem is a nekünk nem tetszők végleges eltiprására alapozzuk hatalmunkat, hanem a képviseleti demokrácia meghekkelésére. Azonban nem szabad egy pillanatig sem elfelejtkeznünk arról, hogy hatalmunk fontos alappillérei mind az egyenruhás szervek, mind a titkosszolgálatok, valamint rendpárti kormányként gondoskodnunk kell a lakosság megfelelő közbiztonsági érzetéről is. Ha pedig túlságosan elfogy azoknak a száma, akik a következő választáson ránk voksolnának, még mindig átgondolhatjuk, hogy hatalmunk megtartása érdekében folyamodunk-e államilag intézményesített erőszakhoz.
Lojális vezérkarok
Hatalomra kerülésünk után a lehető legrövidebb időn belül hozzunk létre lojális vezérkarokat mind a rendőrségnél, mind a hadseregnél, mind pedig a titkosszolgálatoknál. Az nem történhet meg, hogy azok, akik fegyvert viselnek, ne a mi parancsainkat kövessék – még akkor sem, ha az Unió közepén nehéz elképzelni egy fegyveres puccsot vagy felkelést. Az erőszakszervezeteink igenis látszódjanak (de ne domináljanak) és érjék el azt, hogy minden polgárunkban tudatosuljon, egyenruhás és civil rendőreink-katonáink napi szinten teszik a dolgukat, bűnt üldöznek, közlekedést irányítanak vagy éppen ott állomásoznak készenlétben a laktanyákban. Arra azonban egyelőre nincs szükségünk, hogy a a forgalmasabb köztereinken, közintézményeinkben meg a metróban-reptereken géppisztolyt lóbálva strázsáljanak az egyenruhásaink, bár később még ez is bekövetkezhet.
A lojális tábornokokkal általában nincs probléma, ha csak az nem, hogy túl magasra emeljük őket – azaz olyan pozícióba kerülnek, ahol már a saját akaratukra is szükség lenne (irányítani kellene az állományukat), miközben tiszté avatásuk óta ahhoz szoktak, csakis parancsra mozdulnak meg és bőven elég, ha összecsapják a bokájukat, felfelé hajbókolnak és eközben lefelé ellentmondást nem tűrve érvényesítik a felülről kapott utasításokat. Az ilyen mentalitás-rögzülés miatt gondunk is lehet a legfőbb parancsnokokkal, főleg ha nem sikerül olyanokat kineveznünk, akik önmaguk képesek önálló gondolkodásra és felelősségvállalásra, valamint feltétlen engedelmességre tudják bírni azokat, akik alattuk szolgálnak. A kérdés hosszabb távon akár még aggasztó is lehet: vajon találunk megfelelő mennyiségben olyan tábornokot, akik el tudnak bánni az olyan pánikra hajlamos beosztott parancsnokokkal, akik egy-egy rizikósabb döntés elől menekülve akár hosszú órákat is eltöltenek a mellékhelyiségben, csak hogy ne nekik kelljen aláírni az épp aktuális akciót mozgásba lendítő parancsot? Az idióta intézkedések ráadásul könnyen kapnak nagy nyilvánosságot és még véletlenül sem maradnak meg az állomány belső körében, bármilyen titoktartási kötelezettséget is fogadtak a szereplők.
Senki sem állítja, hogy könnyű a közép-európai diktátorok élete...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.