Szerző: Ténygyár
2018.02.12.
- Akik megkapták a valószínűségi előrejelzéseket is, jóval határozottabban foglaltak állást azzal kapcsolatban, hogy végül ki fog nyerni
- Amikor az emberek nem biztosak abban, hogy ki nyeri a választást, nagyobb arányban szavaznak az esélyesebb jelöltre
Az amerikaiak már régóta együtt élnek a lóversenyből ismerős „tétre, helyre, befutóra” jellegű szavazásokkal, amelyek az Egyesült Államokban zajló választások kísérőeseményei. 2008 óta egy új kérdezőeszköz vonta magára a figyelmet, amely nemcsak azt képes szemléltetni, hogy egy adott pillanatban melyik jelölt jár a többiek előtt, de annak a valószínűségét is megbecsüli, ki nyer majd végül majd a választáson.
Ezek a valószínűsítő előrejelzések azt a benyomást kelthetik a szavazni szándékozókban, hogy valamelyik jelölt minden kétséget kizáróan nyerni fog, és könnyen eltántoríthatja őket a szavazáson való részvételtől – állítja közös tanulmányában Sean Westwood, a Dartmouth, Yphtach Lelkes, a Pennsylvaniai Egyetem és Solomon Messing, a Pew Research Center kutatója.
Az ilyen valószínűségi előrejelzések használata gyakorlatilag állandó eleme volt a 2016-os amerikai elnökválasztásnak, a kábeles hírműsorokban naponta átlagosan 16-szor említették. Az előrejelzések egységesen Hillary Clintont lát(tat)ták befutónak, 70% és 99% közé tették az esélyét, hogy ő költözhet be a Fehér Házba.
Az új tanulmány megállapítja: az ilyen számok azt a benyomást kelthetik az emberekben, hogy ez messze nem olyan érdekes, mint amikor a hírműsorokban a szavazás reménykeltő százalékarányait mutatják.
A valószínűséggel nehéz azonosulni, főleg úgy, hogy ami hajszálnyi eltérést mutat a lóverseny előrejelzéseinél, az hatalmas különbségként jelentkezhet az elnöki posztra kandidálók győzelmét illetően. A valószínűséget különösen nehéz megragadni választás jellegű eseménynél, mert – amint a közelmúltban David Leonhardt, a New York Times újságírója rámutatott –„Az emberek megértik, hogy ha 100-szor dobnak a kockával, akkor biztosan lesz az eredmények között 1-es. De amikor egyetlen esemény eredményének valószínűségéről kell állást foglalniuk, azt gondolják: vagy ez fog történni, vagy az.”
Ezek a valószínűségi előrejelzések akkor kezdtek elszaporodni, amikor 2008-ban közülük legalább egynek sikerült – csaknem 100 százalékosan – megjósolnia, melyik államban melyik jelölt lesz a nyertes a szenátusi helyekért vívott versenyben – és persze ki lesz az elnök. A Google Newsban szereplő valószínűség-előrejelző cikkek száma 2008-ban még „csak” 907 volt, 2012-ben már több mint négyszer annyi – 3,860 – írás foglalkozott a témával, 2016-ban pedig 15 500-ra ugrott a mutató (2017. január 30-i adatok szerint, a pontos számokban van némi ingadozás).
Annak vizsgálatára, hogy az emberek miként értelmezik a valószínűségi előrejelzéseket, 4151 résztvevőt bevonva tartottak egy hipotetikus amerikai szenátusi versenyt, ahol „A jelölt támogatja az általuk vallott politikai elképzelések többségét, és megfelelően képzett a munka elvégzéséhez”, míg „B jelölt nem osztja a nézeteiket, és kevésbé képzett, mint A jelölt.”
A résztvevők ugyanazokon a háttérszámításokon alapuló hipotetikus választási előrejelzést látták, de a következő formában:
Az amerikaiak már régóta együtt élnek a lóversenyből ismerős „tétre, helyre, befutóra” jellegű szavazásokkal, amelyek az Egyesült Államokban zajló választások kísérőeseményei. 2008 óta egy új kérdezőeszköz vonta magára a figyelmet, amely nemcsak azt képes szemléltetni, hogy egy adott pillanatban melyik jelölt jár a többiek előtt, de annak a valószínűségét is megbecsüli, ki nyer majd végül majd a választáson.
Ezek a valószínűsítő előrejelzések azt a benyomást kelthetik a szavazni szándékozókban, hogy valamelyik jelölt minden kétséget kizáróan nyerni fog, és könnyen eltántoríthatja őket a szavazáson való részvételtől – állítja közös tanulmányában Sean Westwood, a Dartmouth, Yphtach Lelkes, a Pennsylvaniai Egyetem és Solomon Messing, a Pew Research Center kutatója.
Az ilyen valószínűségi előrejelzések használata gyakorlatilag állandó eleme volt a 2016-os amerikai elnökválasztásnak, a kábeles hírműsorokban naponta átlagosan 16-szor említették. Az előrejelzések egységesen Hillary Clintont lát(tat)ták befutónak, 70% és 99% közé tették az esélyét, hogy ő költözhet be a Fehér Házba.
Az új tanulmány megállapítja: az ilyen számok azt a benyomást kelthetik az emberekben, hogy ez messze nem olyan érdekes, mint amikor a hírműsorokban a szavazás reménykeltő százalékarányait mutatják.
A valószínűséggel nehéz azonosulni, főleg úgy, hogy ami hajszálnyi eltérést mutat a lóverseny előrejelzéseinél, az hatalmas különbségként jelentkezhet az elnöki posztra kandidálók győzelmét illetően. A valószínűséget különösen nehéz megragadni választás jellegű eseménynél, mert – amint a közelmúltban David Leonhardt, a New York Times újságírója rámutatott –„Az emberek megértik, hogy ha 100-szor dobnak a kockával, akkor biztosan lesz az eredmények között 1-es. De amikor egyetlen esemény eredményének valószínűségéről kell állást foglalniuk, azt gondolják: vagy ez fog történni, vagy az.”
Ezek a valószínűségi előrejelzések akkor kezdtek elszaporodni, amikor 2008-ban közülük legalább egynek sikerült – csaknem 100 százalékosan – megjósolnia, melyik államban melyik jelölt lesz a nyertes a szenátusi helyekért vívott versenyben – és persze ki lesz az elnök. A Google Newsban szereplő valószínűség-előrejelző cikkek száma 2008-ban még „csak” 907 volt, 2012-ben már több mint négyszer annyi – 3,860 – írás foglalkozott a témával, 2016-ban pedig 15 500-ra ugrott a mutató (2017. január 30-i adatok szerint, a pontos számokban van némi ingadozás).
Annak vizsgálatára, hogy az emberek miként értelmezik a valószínűségi előrejelzéseket, 4151 résztvevőt bevonva tartottak egy hipotetikus amerikai szenátusi versenyt, ahol „A jelölt támogatja az általuk vallott politikai elképzelések többségét, és megfelelően képzett a munka elvégzéséhez”, míg „B jelölt nem osztja a nézeteiket, és kevésbé képzett, mint A jelölt.”
A résztvevők ugyanazokon a háttérszámításokon alapuló hipotetikus választási előrejelzést látták, de a következő formában:
- a szavazatok megoszlása egy példában: „Az A jelölt várhatóan a szavazatok 55%-át kapja ± 2” (azaz plusz-mínusz 2 százalék a hibahatár);
- a valószínűsége ugyanakkor, hogy A jelölt fog nyerni: „A jelöltnek 87%-os a győzelmi esélye”;
- vagy mindkettő: „A jelölt várhatóan a szavazatok 55%-át szerzi meg (± 2%), esélye a győzelemre 87%.” Az előrejelzések általában mindkét fajta előrejelzést bemutatják, de ezen belül kimagasló a valószínűségi megközelítések aránya.
Ezután arra kérték a kutatásban részt vevőket, hogy ítéljék meg: a szavazatok hány százalékát szerzi meg A jelölt, mennyire tartják valószínűnek, hogy A jelölt nyerni fog, és szerintük mennyire biztos, hogy A jelölt nyer vagy veszít.
Azok, akik megkapták a valószínűségi előrejelzéseket is, jóval határozottabban foglaltak állást azzal kapcsolatban, hogy melyik jelölt az esélyes, és hogy végül ki fog nyerni, összehasonlítva azokkal, akiknek csak a jelölt szavazati részesedésének előrejelzését mutatták meg...
Ezután arra kérték a kutatásban részt vevőket, hogy ítéljék meg: a szavazatok hány százalékát szerzi meg A jelölt, mennyire tartják valószínűnek, hogy A jelölt nyerni fog, és szerintük mennyire biztos, hogy A jelölt nyer vagy veszít.
Azok, akik megkapták a valószínűségi előrejelzéseket is, jóval határozottabban foglaltak állást azzal kapcsolatban, hogy melyik jelölt az esélyes, és hogy végül ki fog nyerni, összehasonlítva azokkal, akiknek csak a jelölt szavazati részesedésének előrejelzését mutatták meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.