Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.02.18.
Vannak kimeríthetetlen témák. És sose mondhatod, hogy elég, mert ez nem verseny, aminek, ha vége, már egy másik feladat áll előtted. A gyereknevelés életre szóló vállalás, amit mindig lehet még jobban csinálni. És ha hibáztál, hiszen emberből vagy, így hibázhatsz –javítani. Mindehhez soha nem elég a felhalmozott ismeretanyag.
Az ivadékgondozás az embernél a szülő haláláig tart, ezt a némi vicces éllel írt szöveget olvastam valahol, összehasonlítva a gondoskodást az állatvilágban tapasztalhatóval.
Valóban, az ember, ha jól van összerakva, mindvégig gondját viseli a gyerekének. Vajon helyes ez? Természetesen helyes, ha úgy és azt teszed a gyerekeddel, ami a legjobb neki. Mert az lesz a legjobb neked is. Elvben, papíron.
Persze vannak, akik állítják, ők tökéletes anyák vagy apák, de szerintem minden gyereket mentsen meg a Jóisten az ilyen magát tökéletesnek képzelő szülőtől.
Régen olvastam a következő mondatot, egyike a kedvenceimnek:
"Eldönteni, hogy gyereket akarunk, egy pillanat műve csupán, de a döntés, hogy a szívünk egy része a testünkön kívül ölt testet, örökre szól."
Mondhatod, hogy ez szentimentális megközelítés, de nincs a szentimentalizmussal semmi baj. Főleg, ha nem veszíted el tőle a józan eszedet. És ahogy múlik az idő, egyre inkább látod, hogy a te tökéletes kisbabád is emberből van összeállítva, tehát jóból és rosszból egyaránt.
Miképpen az istenített szüleid is. Akiket, ha szerencséd van és olyanok a felmenőid, lerángathatsz a piedesztálról, akkor, amikor annak eljön az ideje, és szerethetsz olyannak, amilyenek. Ebben az esetben azért, lássuk be, könnyebb a helyzet, mert a szüleidért nem te vagy a felelős, abban azonban, hogy milyen emberré válik a gyereked, nagy szereped van, lehet...
Az ivadékgondozás az embernél a szülő haláláig tart, ezt a némi vicces éllel írt szöveget olvastam valahol, összehasonlítva a gondoskodást az állatvilágban tapasztalhatóval.
Valóban, az ember, ha jól van összerakva, mindvégig gondját viseli a gyerekének. Vajon helyes ez? Természetesen helyes, ha úgy és azt teszed a gyerekeddel, ami a legjobb neki. Mert az lesz a legjobb neked is. Elvben, papíron.
Persze vannak, akik állítják, ők tökéletes anyák vagy apák, de szerintem minden gyereket mentsen meg a Jóisten az ilyen magát tökéletesnek képzelő szülőtől.
Régen olvastam a következő mondatot, egyike a kedvenceimnek:
"Eldönteni, hogy gyereket akarunk, egy pillanat műve csupán, de a döntés, hogy a szívünk egy része a testünkön kívül ölt testet, örökre szól."
Mondhatod, hogy ez szentimentális megközelítés, de nincs a szentimentalizmussal semmi baj. Főleg, ha nem veszíted el tőle a józan eszedet. És ahogy múlik az idő, egyre inkább látod, hogy a te tökéletes kisbabád is emberből van összeállítva, tehát jóból és rosszból egyaránt.
Miképpen az istenített szüleid is. Akiket, ha szerencséd van és olyanok a felmenőid, lerángathatsz a piedesztálról, akkor, amikor annak eljön az ideje, és szerethetsz olyannak, amilyenek. Ebben az esetben azért, lássuk be, könnyebb a helyzet, mert a szüleidért nem te vagy a felelős, abban azonban, hogy milyen emberré válik a gyereked, nagy szereped van, lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.