Szerző: GERLÓCZY MÁRTON
2018.02.21.
Anyám fodrásza azt mondja, ismerős neki ez a helyzet, annak idején ők is megjárták a vejével, miután a férje, hogy segítsen azon a szerencsétlenen, és a kislányukon elsősorban, aki egy ilyen tökfilkót választott, maga mellé vette a cégébe, és alkalmazta a vastelepen, mint irodavezetőt, eleinte minden jól ment, egészen gyorsan tanult, tisztességesen helyt állt ez a Laci, de aztán elszemtelenedett, vérszemet kapott, egyre több áru hiányzott a készletből, egyre gyanúsabb alakok tűntek fel a vastelep hátsó bejáratánál egyre nagyobb rendszerességgel, és egyre szebben csillogott a Laci körül a világ, a zselé a haján, mondja anyám fodrásza, meséli anyám.
A tolvaj az tolvaj, nincs olyan, hogy okos tolvaj meg ügyes tolvaj,
mindegyikre ugyanaz a sors vár, kis lopás, kis lopások, nagy lopás, nagy lopások, kis lopások sorozata, nagy lopások sorozata egészen a pofára esésig, mert nincs megállás, nincs okos tolvaj, nincs olyan, hogy a tolvaj mértékletes, hiszen a lopás, akármekkora legyen is, már önmagában mértéktelenség, nézze csak meg ezt a szegény embert, a nemzetnek ezt a fáradt apósát, nézze csak meg, milyen szerencsétlenül ácsolgatja itt fapados dinasztiáját, nézzen végig a művén, a tolvajok elégedettségén, ezen az össznépi pofára esés előtt álló dísztribünön, e kihalt, tanyasi futballpálya VIP-páholyán, szánalomra méltó, de ez még semmi, ez még korántsem az a nap, amikor a készletet ellenőrizzük és kiderül, hogy hiányzik pár fúrógép, mondja anyám fodrásza, meséli anyám. A vej eladta a fúrógépeket és később arra hivatkozott, úgy érezte, neki ez jár, mert sokat dolgozik, sokkal többet annál, mint amennyit ezzel keres, irodavezetőként látta a számokat és úgy gondolta, ebből akár csipegethet is, megérdemli, mert sokat dolgozik, és higgye el, mondja anyám fodrásza, meséli anyám,
a nemzet apósa is így gondolja, ő is azt hiszi, neki ez jár, mert megdolgozott érte,
mert ennyi éven át így összetartotta a csapatát a végső győzelemig és leszámolásig, meg aztán itt volt ez a negyven év, azok elvették, hát most visszavesszük tőlük, mert ha nekik járt, akkor nekünk is jár, higgye el, ilyenekkel nyugtatják magukat, akik még nyugtatják magukat valamivel egyáltalán, bár ilyen emberből a végtelenségnek ebben a nyúlós ábrándjában nem sok maradt, mondja anyám fodrásza, meséli anyám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.