Szerző: CSERI PÉTER
2018.02.04.
– Másképp tematizálta a közéletet a Kádár-kori sajtó, mint a mai kormánymédia?
– Erre a kérdésre nem lehet érdemben és értelmesen válaszolni, egyszerűen azért, mert a két médiatér működése nem hasonlítható össze. Nemcsak a társadalmi-politikai hátteret tekintve, de ma már technikailag sem.
– Akkor nézzük önmagukban a hatvanas–nyolcvanas éveket. Tényleg kézi vezérléssel működött a sajtó, valóban az MSZMP vezetése döntötte el, miről kell, lehet vagy tilos írni?
– Ami a sajtóirányítást illeti, annak köznapi értelemben nem volt alanya vagy tárgya a Népszabadság. Erre nem is volt szükség, nem kellett vezényelni, mert részben maga is karmesteri pálca volt. Természetesen – kivételes esetekben elhangzó kérésektől eltekintve – nem kapott a lap utasításokat, telefonokat Kádártól, Biszku Bélától vagy Aczél Györgytől, hogy mit tegyünk be a lapba, vagy mit hagyjunk ki belőle. Az MSZMP-n belüli politikai akaratok, sőt a belső ideológiai vagy politikai csatározások közvetlenül leképeződtek a szerkesztőségben. Már csak azért is, mert a lap főszerkesztője az MSZMP kinevezettjeként politikai funkcióban volt. A Népszabadság hasábjain – többnyire a kor nyelvezetének megfelelően burkoltan, másfelől persze nyíltan, hiszen ezt a nyelvezetet dekódolni lehetett – folyamatosan jelen voltak az aktuális politikai viták, amelyek természetesen nem érintették a rendszer alapjait. Az állampárton belüli küzdelmeknek viszont eminens terepe és szereplője volt az újság. Ez a lap szerkesztőinek és gyakran újságíróinak szembenállásában, vitáiban, személyes kapcsolataiban is érzékelhető volt. Az MSZMP-n belül a hatvanas évek második felétől éles szembenállás jött létre a piacgazdasággal vagy legalábbis annak szoft változatával kokettálók, másrészt a balos, ortodox vonal képviselői között. Mindkét elköteleződés emberei ott ültek a szerkesztőségben, ami folyamatos feszültséget jelentett házon belül is. Olyannyira, hogy a két, a maga módján nagy tekintélynek számító főszerkesztő-helyettes, Szamosi Károly és Földes István másfél évig nem is állt szóba egymással, nem is köszöntek egymásnak, noha szomszédos szobában dolgoztak, és közös volt a titkárságuk. Szamosi köztudottan Biszku Béla és Gáspár Sándor körének embere volt, Földes István pedig Fehér Lajos és Nyers Rezső reformvonalát képviselte. Az újságnak meghatározó szerepe volt ezekben a politikai harcokban. Egy anekdota szerint Kádár egy alkalommal szűk körben azt mondta volna: „Maguk azt hiszik, hogy Szamosi elvtárs Biszku elvtárs embere a Népszabadságban, de ez tévedés. Valójában Szamosi elvtársnak az embere Biszku elvtárs a Politikai Bizottságban.” Ez az anekdota érzékelteti, hogy a lap egyes vezetői önálló politikai szereplők voltak, és be voltak ugyan kötve egyes pártvezetőkhöz, de bizonyos határig önjárók voltak. A párton belüli aktuális erőviszonyok mindig érződtek a Népszabadságnál, hol a reformerek, hol a balosok nézetei kaptak nagyobb teret, illetve felváltva igyekeztek elszigetelni, kiszorítani a másik felet. Időnként nagyon kemény, sőt hangos viták alakultak ki egy-egy cikkről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.