BEZZEGANYÁK ÉS ÖNKIZSÁKMÁNYOLÁS: AZ ANYAVERSENY, AMIN SENKI SEM AKAR INDULNI, DE MINDENKI RÉSZT VESZ BENNE

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA

2018.02.11.

Anyának lenni néha olyan, mint újra a tornasorban állni. Újraélni, ki és hogy került a jobb angolos/matekos csoportba, hogy ki tanult/sportolt jobban. Nem csak a gyerekeket hasonlítgatjuk egyfolytában össze meglehetősen nevetséges szempontok alapján – pl. rajzolás, éneklés, kötélmászás, és ne feledkezzünk meg a „bezzeg az Irénke fia már 10 hónaposon járt, beszélt, és szobatiszta is volt” kommentekről sem – hanem az anyákat is.

Rengeteg népszerű írás kering mindenféle médiafelületen, közösségi oldalon, aminek a lényege: ha anya vagy, és véletlenül elszólnád magad, hogy egy gyerekről gondoskodni 0-24-ben nem mindig a világ legszuperebb dolga, akkor általában két tematika köré épül fel a kommentcunami, amit vagy szóban vagy írásban megkapnak az anyák.

Az egyik reakció, hogy nyilván nem szereted a gyereked, hiszen egy gyermekét szerető anya még a kakis pelenkának is örül, és vígan fütyörészve kel fel hajnali 4-kor megetetni kisbabáját. Elképesztően erőszakos dolog valakit ilyennel vádolni, és azzal bűntudatot kelteni benne, hogy ha az anyaság negatív oldaláról is szót ejt, akkor biztosan nem szereti a saját gyerekét. Nem csoda, hogy minden olyan írást vagy megjegyzést, ami az anyaság nehézségeiről szól, azzal kezdenek a nők, hogy persze, imádom a gyerekem. Mintha ezt bárkinek is bizonygatni kellene.

Csak sajnos az anyaság erről szól, a folyamatos bizonygatásról, bizonyítgatásról. Nem a gyereknek, hanem a társadalomnak. Hogy bezzeg én még ezt is meg tudom csinálni, mert bezzeg a férjem unokatesójának a menye is meg tudta. Ha pedig én bezzeg nem tudom megcsinálni, akkor nyilván velem van a baj. Az önmagában nem elég, ha az anya a gyerek(ek)ről gondoskodik.

Kezdjük ott, hogy fogyjon le, mert egy anya az ne legyen igénytelen, meg ugye ha már nőnek született, az a minimum, hogy legyen vékony. Eltelt hat hét a szülés óta, mire vár? A Juli már a szülőszobáról kockahassal jött ki, mert a terhesség alatt is odafigyelt. Nincs ideje fogyózni? Ugyan már! Majd leteszi a gyereket a kiságyba, hogy aludjon, és akkor mindenre van idő, amíg alszik. Edzeni, főzni, zuhanyozni, házimunkát végezni, fodrászhoz, kozmetikushoz menni, esetleg még egy részmunkaidős állást is be lehet vállalni.

A te gyereked nem alszik? Bezzeg a Julié igen! Egy ekkora gyereknek úgyis csak aludni meg enni kéne. Három óránként. Hogy így nincs elég tejed? A Julié bezzeg csak anyatejes, szegény tápszeres babák csak elhíznak. Bezzeg a Julié nem, mert ő nem engedi, hogy zabáljon, evés után egyből leteszi, mert nem rontja el a sok cipeléssel. Bezzeg az ő gyereke jól eszik, jól alszik, mert úgy szoktatta, hagyta kicsit sírni, fejlődjön a tüdeje. Most van is ideje mindenre.

Mindenre ugye, ami lényeges: házimunka, szépítkezés, esetleg más típusú munka. Ja, mert önmagában egy még önállóan enni, aludni, tisztálkodni, beszélni, stb. képtelen kis emberről gondoskodni nyilván nem munka. Az csak valamilyen állapot, körülmény, amin felül kell emelkedni, mert bezzeg mások is azt csinálják. Itt nem csak arról van szó, hogy nyilván nincsenek bezzeganyák, mindenki megküzd a maga nehézségeivel – mint ahogy bármilyen más munkánál is...

ITT OLVASHATÓ