Szerző: Ténygyár
2018.02.13.
- Az olvasók azonban előbb-utóbb mindig kiszűrik a hamisságot
- Megmentheti a tudomány a nyilvánosságot?
300 oldalas tanulmányt – nevezzük inkább könyvnek – adott ki nemrég a patinás RAND Corporation, a többek közt az amerikai hadseregnek is dolgozó nonprofit szervezet, méghozzá „Az igazság hanyatlása: a tények és elemzések egyre csökkenő szerepéről az amerikai nyilvánosságban” címmel. Márpedig ha már a 70 éve létező és elemző, globális politikai folyamatokat szinte percre pontosan megjósolni képes think tank is az álhírekkel foglalkozik, akkor kezdhetünk aggódni.
A tanulmány négy különböző, de egymással összefüggő tendenciát vizsgál (és ebből az álhírek csak egy kisebb részt tesznek ki), és számos ötletet kínál a jövőbeni megoldások kereséséhez is. És bár az elemzők csak az Egyesült Államokra fókuszáltak, de azt azért megjegyzik: ezek a folyamatok máshol, főként Nyugat-Európában is egyre nagyobb teret nyernek.
A szerzők több mint 250 olyan cikket és könyvet néztek át, ami a nyilvánosság problémájával foglalkozik: egyik legfontosabb megállapításuk pedig talán az, hogy a jövőben még több, hasonló kutatásra lesz szükség. Az elemzők szerint ugyanis hiába foglalkoznak cikkek százai a témával, olyannyira új jelenségről van szó, hogy még bőven több az olyan dolog, amiről fogalmunk sincs, mint amit egyáltalán leírtak eddig a témát felfejteni igyekvő szakértők.
A tanulmány szerzői szerint a nyilvánosság hanyatlásának az okai a következők:
1. A tényeket és adatokat egyre többen értelmezik, egymásnak akár ellentmondó módokon is
2. Elmosódik a határ a tények és a vélemények között
3. A vélemény és a személyes tapasztalat egyre inkább felülírja a tényeket
4. Egyre kisebb a bizalom a korábban elismert források iránt
A kutatók állítása szerint az amerikai társadalom az élet számos területén (és ebbe beletartozik többek közt a sport, az ipar, de még a katonaság is) egyre inkább igyekszik a tényekre és adatokra támaszkodni, ugyanis a túlélésnek, a sikernek ez az egyik legfontosabb feltétele.
És mégis leginkább arról hallunk, hogy a tények helyét átveszik az álhírek. Számos szakember jellemzi úgy napjainkat, mint a „tények utáni kort”, vagy a „hamis hírek korát”, csakhogy a RAND elemzői szerint ez nem teljesen igaz, vagy legalábbis a hangsúlyok máshol vannak.
Vizsgálatuk alapján ugyanis tény az is (már ha valaki még hisz a tényeknek), hogy az adatok egyre inkább felértékelődnek – csakhogy van két kivétel, ami elviszi a figyelmet erről a tendenciáról: a politikai közbeszéd, és a „civil szféra”, vagyis az, ahogy az emberek a mindennapok híreit kezelik. Ezen a két területen már valóban az álhírek korát éljük, és mivel mindkét szegmens jelentősen befolyásolja a nyilvánosságot, a közbeszédet, ezért könnyű általános (bár sokszor téves) következtetéseket levonni a megfigyelésükből.
A másik fontos szempont, ami az amerikai politikai diskurzust megfigyelve derül ki: az, hogy álhírek lepik el a nyilvánosságot, egy sokkal összetettebb, bonyolultabb rendszernek csupán a tünete. Jelenleg ugyanis olyan irdatlan mennyiségű információ jelenik meg minden pillanatban a nyilvánosságban, ráadásul egy jelentős részük ellenőrizetlenül, hogy az igazi kihívás az, hogy megértsük: a megváltozott médiakörnyezetben hogyan használja ki a politika a szándékos megtévesztés eszközét.
Magukat az álhíreket minden valószínűséggel nem lehet megfékezni – állítja a kutatás –, inkább az a fő kérdés, hogy hogyan sikerül a tényeknek és adatoknak visszaszerezniük a fokozatosan elvesző bizalmat, miközben az álhíreket továbbra is gyanakvással kell (kéne) kezelni. Jelenleg ugyanis ezen van a hangsúly: minden, a témával foglalkozó elemzés pont a bizalmatlanságot erősíti meg, rengeteget beszélünk az álhírekről, és arról, hogy milyen károsak tudnak lenni, csakhogy ha elveszik a bizalom, az óhatatlanul kivetül a tényekre, a tényeket feldolgozó hírekre is...
300 oldalas tanulmányt – nevezzük inkább könyvnek – adott ki nemrég a patinás RAND Corporation, a többek közt az amerikai hadseregnek is dolgozó nonprofit szervezet, méghozzá „Az igazság hanyatlása: a tények és elemzések egyre csökkenő szerepéről az amerikai nyilvánosságban” címmel. Márpedig ha már a 70 éve létező és elemző, globális politikai folyamatokat szinte percre pontosan megjósolni képes think tank is az álhírekkel foglalkozik, akkor kezdhetünk aggódni.
A tanulmány négy különböző, de egymással összefüggő tendenciát vizsgál (és ebből az álhírek csak egy kisebb részt tesznek ki), és számos ötletet kínál a jövőbeni megoldások kereséséhez is. És bár az elemzők csak az Egyesült Államokra fókuszáltak, de azt azért megjegyzik: ezek a folyamatok máshol, főként Nyugat-Európában is egyre nagyobb teret nyernek.
A szerzők több mint 250 olyan cikket és könyvet néztek át, ami a nyilvánosság problémájával foglalkozik: egyik legfontosabb megállapításuk pedig talán az, hogy a jövőben még több, hasonló kutatásra lesz szükség. Az elemzők szerint ugyanis hiába foglalkoznak cikkek százai a témával, olyannyira új jelenségről van szó, hogy még bőven több az olyan dolog, amiről fogalmunk sincs, mint amit egyáltalán leírtak eddig a témát felfejteni igyekvő szakértők.
A tanulmány szerzői szerint a nyilvánosság hanyatlásának az okai a következők:
1. A tényeket és adatokat egyre többen értelmezik, egymásnak akár ellentmondó módokon is
2. Elmosódik a határ a tények és a vélemények között
3. A vélemény és a személyes tapasztalat egyre inkább felülírja a tényeket
4. Egyre kisebb a bizalom a korábban elismert források iránt
A kutatók állítása szerint az amerikai társadalom az élet számos területén (és ebbe beletartozik többek közt a sport, az ipar, de még a katonaság is) egyre inkább igyekszik a tényekre és adatokra támaszkodni, ugyanis a túlélésnek, a sikernek ez az egyik legfontosabb feltétele.
És mégis leginkább arról hallunk, hogy a tények helyét átveszik az álhírek. Számos szakember jellemzi úgy napjainkat, mint a „tények utáni kort”, vagy a „hamis hírek korát”, csakhogy a RAND elemzői szerint ez nem teljesen igaz, vagy legalábbis a hangsúlyok máshol vannak.
Vizsgálatuk alapján ugyanis tény az is (már ha valaki még hisz a tényeknek), hogy az adatok egyre inkább felértékelődnek – csakhogy van két kivétel, ami elviszi a figyelmet erről a tendenciáról: a politikai közbeszéd, és a „civil szféra”, vagyis az, ahogy az emberek a mindennapok híreit kezelik. Ezen a két területen már valóban az álhírek korát éljük, és mivel mindkét szegmens jelentősen befolyásolja a nyilvánosságot, a közbeszédet, ezért könnyű általános (bár sokszor téves) következtetéseket levonni a megfigyelésükből.
A másik fontos szempont, ami az amerikai politikai diskurzust megfigyelve derül ki: az, hogy álhírek lepik el a nyilvánosságot, egy sokkal összetettebb, bonyolultabb rendszernek csupán a tünete. Jelenleg ugyanis olyan irdatlan mennyiségű információ jelenik meg minden pillanatban a nyilvánosságban, ráadásul egy jelentős részük ellenőrizetlenül, hogy az igazi kihívás az, hogy megértsük: a megváltozott médiakörnyezetben hogyan használja ki a politika a szándékos megtévesztés eszközét.
Magukat az álhíreket minden valószínűséggel nem lehet megfékezni – állítja a kutatás –, inkább az a fő kérdés, hogy hogyan sikerül a tényeknek és adatoknak visszaszerezniük a fokozatosan elvesző bizalmat, miközben az álhíreket továbbra is gyanakvással kell (kéne) kezelni. Jelenleg ugyanis ezen van a hangsúly: minden, a témával foglalkozó elemzés pont a bizalmatlanságot erősíti meg, rengeteget beszélünk az álhírekről, és arról, hogy milyen károsak tudnak lenni, csakhogy ha elveszik a bizalom, az óhatatlanul kivetül a tényekre, a tényeket feldolgozó hírekre is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.