ANNYIT HAZUDIK A MENEKÜLTEKRŐL AZ ORBÁN-KORMÁNY, HOGY MOST MÁR CSODA LENNE, HA NEM ÜTNÉ MEG A BOKÁJÁT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.02.19.

Még abban sem képes igazat mondani a magyar állam – a kormányzati apparátus –, hogy valójában hány menedékkérőt, milyen jogszabályok alapján és miként lát el, vagy éppen milyen alapon és módon intézkedik egy magyar hatóság. Olyan sok a hazugság, hogy a hivatali vagy bűnügyi statisztikák fényében csoda lenne, ha a Brüsszelnél határvédelmi költségekre pénzért kuncsorgó kormány előbb-utóbb nem ütné meg a bokáját az uniós elszámolásokban.

Plakátkampány ide, befogadottak száma oda, a létező legbutább reakcióval állt elő az ellenzék, amikor a nemzetközi szerződésekből fakadó menekültbefogadást kezdte el számon kérni a kormányon. Altusz Kristóf „titokban befogadós” nyilatkozata után ugyanis a kabinet olyan intézkedéseket hozott, amelyek miatt ma a magyar menekültügyi ellátórendszernek alig kell „ügyféllel” megbirkóznia.

Naponta két, azaz tranzitzónánként egy-egy ember juthat be ugyanis az országba

– pontosabban csak munkanapokon és csupán Magyarország előszobájába. Hiszen a konténerrengeteg még nem jelent belépési engedélyt. A január 23. óta gyakorolt új „ügyfélfogadási rendet” nehéz lenne a potenciális menedékkérők számával magyarázni, hiszen a határkerítés másik oldalán, Szerbiában még mindig ezrek várakoznak – jószerivel embertelen körülmények – között arra, hogy az Európai Unió egyik tagállamában, Magyarországon adhassák be menekültkérelmüket. A jelenlegi ügyfeldolgozási rendben akár éveket is tölthetnek csapdába esve: a tranzitzónába történő belépésre az eddigi egy-másfél év helyett immár öt–hét és fél évet kell várniuk. Gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy Magyarországon valaki menedékkérelmet adhasson be, ami nemcsak az alapvető nemzetközi kötelezettségekkel megy szembe, de a Fidesz által alkotott Alaptörvénnyel is.

A kabinet évek óta szisztematikusan építi le a menekültügyi ellátórendszert. Miközben Orbán Viktor elvárása, hogy csak a tranzitzónákban „kopogtassanak” a határainkhoz érkezők, valójában folyamatosan ellehetetlenítik, hogy oda beléphessenek a rászorulók: eredetileg napi száz, majd harminc, tíz, most pedig csak naponta két menekült kérelmét veszik fel a hivatalosan is bevezetett és máig fenntartott „válsághelyzetben”. Az országban sehol máshol nem tudnak menedékkérelmet előterjeszteni az érintettek.

A Fidesz a kampány hevében eközben hamisan támadja az ellenzéket azzal, hogy elbontanák a kerítést. A kormány szerint „a határzár az ország biztonságának garanciája”, de ez hazugság.

Nem a kabinet tartja távol a menedékkérők tömegét, egyszerűen kevesebben érkeznek a balkáni útvonalon az EU és Törökország között kötött 2016-os megállapodás óta. Ugyanakkor a tranzitzónákba lépők számának drasztikus korlátozásával feltehetően egyre többen próbálkoznak majd a szabálytalan határátlépéssel. A rendőrség az erről közölt statisztikákban büszkén állítja: 2018-ban eddig csak 58-an kíséreltek meg ilyet, ám a hatósági honlapon szerepel egy „illegális belépési kísérletek”, valamint a „megakadályozások” és „átkísérések” számait napi bontásban szerepeltető kimutatás is. A kabinet 2016 júliusával bevezette a visszakísérés lehetőségét, amely szakemberek szerint súlyos nemzetközi jogsértést és biztonsági kockázatot is jelent. A magyar hatóságok ugyanis hivatalos nyilvántartásba vétel, így a személyazonosság bárminemű ellenőrzése nélkül „dobálják vissza” a szerb határon azokat a jogellenesen az országban tartózkodó külföldieket, akiket elfognak az országban. Ezeknek az embereknek a nemzetközi jogi előírásokkal szemben semmilyen lehetőségük sincs a menedékkérelem leadására. Az „illegális belépési kísérletekre” vonatkozó adathalmaz ugyan rafináltan található meg a rendőrségi honlapon, de kisebb kutatómunka után kiderül: csak tavaly több mint húszezer esetben alkalmazták ezt a módszert a hatóságok. A próbálkozók közel fele átjutott a határzáron, ám azt nem tudni, hol fogták el őket, ami annyit tesz, hogy a kerítés aligha...

ITT OLVASHATÓ