Szerző: Határátkelő
2018.02.09.
Európából nézve hajlamosak vagyunk szidni és lenézni az amerikai oktatási rendszert, aminek kétségtelenül vannak hibái (melyiknek nincsenek?), ám Gábor mai írását olvasva (és az általa küldött képeket elnézegetve) azért érdemes talán egy picit elgondolkodni. Például azon, hogy a magyar rendszer és oktatási filozófia mennyire van lemaradva (például a digitális eszközök használata terén) az amerikaitól…„2016-ban nyertünk az amerikai zöldkártya lottón és tavaly nyáron kijöttünk három gyerekkel szerencsét próbálni a fővárostól nem messze egy kisvárosba. Részben pont azért azt az apartmant választottuk, ahol élünk, mert tudtuk, hogy a körzetes állami suli nagyon jó.
Itt nyilvánosan értékelik, pontozzák az iskolákat, és közel-távol ez kapott a legjobb értékelést a környéken – így a sulit még Magyarországról választottuk ki.
A körzet nem mindegy
Még a nyáron beírattuk a gyerekeket, és nem kellett (nem is nagyon lehet) bűvészkedni, hogy a gyerekek ide járjanak, elég volt bizonyítani, hogy a suli körzetében lakunk, amihez egy lakásbérleti szerződést vagy tulajdonjogról szóló papírt kellett bemutatni, ugyanis Amerikában nem létező fogalom a lakcímkártya.
Az iskolában nincs limit, minden körzetes gyerek járhat a suliba, ha túl sokan jelentkeznek, egyszerűen bővítik a sulit – a miénket is bővíteni kellett.
Az épphogy 5 éves ikreink még pont becsusszanhattak a sulielőkészítőbe, ami az otthoni ovinak felel meg. Először azon hökkentünk meg, hogy csak 9-kor kezdődik a tanítás, és 4-ig tart.
Sulibusz vagy kiss’n ride
A suliba két módon vihetjük a gyerekeket: sulibusszal - ami a filmekből ismerős, tipikus sárga járgány - vagy „kiss'n ride”, azaz autóval, de nem a leparkolsz bekíséred módon, hanem sorban állsz az autóval, a gyerekek csak kipattannak a kocsiból és már hajtasz is tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.