A REMÉNYTELENSÉG ORSZÁGA

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.02.25.

Az elmúlt egy hétben két olyan anyával is beszélgettem, akik nemrég tudták meg, felnőtt „gyerekeik” külföldre fognak költözni. Nem néhány hónapra, egy-két évre, hanem meghatározatlan időre. Könnyekkel a szemükben mondták, hogy abszolút megértik a döntést, de nehéz elfogadni, hogy nem lesznek a közelükben. Ilyen mindig volt, legyinthetnénk, de azt nem lehet tagadni, hogy a rendszerváltás óta nem volt ennyire a hétköznapi élet része a kiköltözés. Nem a tanulmányutak, az Erasmus, a gyakorlatok, a nyári és más időszakos munkák, hanem amikor a fiatalok egyre nagyobb része úgy vonul ki az országból, hogy egyáltalán nem vagy hosszú távon nem tervez visszajönni.

Magyarország egyre inkább a reménytelenség országa lesz. Nyilván ez sokaknál elsősorban gazdasági reménytelenséget jelent. Azt, hogy bár nem feltétlenül hal éhen itt sem, talál munkát, de az nem elég arra, hogy megfelelő színvonalon éljen, esetleg családot alapítson. Sokan megunják, hogy heti minimum 40 óra munka mellett annyit vagy annyit se keresnek, hogy a havi kiadásaikat fedezzék, megtakarításokról, nyaralásról, stb. pedig szó sem lehet.

Ez természetesen elsősorban a globális egyenlőtlenségekből fakad, Magyarország nem most vált az olcsó munkaerő országává. Ennek ellenére az elmúlt években rengeteg olyan közpolitikai lépést tett a kormány, amely felerősíti azt a tendenciát, hogy Magyarország egyszerű beszállító országa legyen elsősorban a német autóiparnak. A közoktatás átalakítása úgy, hogy kevesebben tudjanak érettségizni, és egyre kevesebb általános műveltséggel rendelkezzenek a szakmunkások, a felsőoktatás állami férőhelyeinek csökkentése és a munkavállalói jogok radikális csökkentése mind ebbe az irányba mutatnak, csak hogy néhány példát említsünk.

Bár a kormány sosem fogja nyíltan kimondani, hogy alapvetően egy olyan országot építenek, amelyben egy szűk, kormányzó pártokhoz közeli körön és egy szűk, felsőközéposztálybeli rétegen kívül a többi állampolgár egy minimális jogokkal és tudással rendelkező masszát fog alkotni, akikkel a kormány és a munkáltatóik azt fognak tenni, amit csak akarnak. Nem kell kimondani, ezt az emberek egyébként is tudják, és aki tud, ki is vonul ebből.

Ez nem csak gazdasági reménytelenség, nem csak a saját itthoni boldogulásukban nem hisznek az emberek, hanem általában az ország jövőjében – abban, hogy itt egyszer bármi jobb lesz, hogy egy olyan politikai rendszer épül ki, amelyből egy átlagos állampolgár is profitálni tud, és nem csak anyagi, hanem minden értelemben.

Azok a generációk, amelyek most a lábukkal szavaznak, nem ebben nőttek fel. Abban nőttek fel, hogy majd jobb lesz. Magyarország lelép a posztszocialista útról, és majd itt is lesz racionális közpolitika, lesz gazdasági fejlődés, tiszták lesznek a városok, mint Ausztriában, és annyi autópálya lesz, mint Németországban. Többpártrendszer lesz, valódi demokrácia...

ITT OLVASHATÓ