A DIÁKOK AZ UTCÁN, A HADVEZÉR BRÜSSZELBEN, AZ ALATTVALÓ A HELYÜKÖN, AZ ORSZÁG A SZAKADÉK SZÉLÉN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.02.24.

Aranykezű tamarinos, jeges, pálinkás jóreggelt kívánok a hölgyeknek, uraknak! Szombatot celebrálunk ma egész nap, miután tegnap péntek volt. Amikor is a diákok az utcán, az önmaga jelentőségétől megrészegült tudatrepedés a hanyatló Brüsszelben, az alattvalók a helyükön a görénység futószalagja mellett, az ország a megérdemelt/nem megérdemelt (?) szakadék szélén. A minőségi oktatás nem téma, az ócska, hatalmasék számára tét és kockázat nélküli agylúgozó háborúzás igen – ezt üzeni a kormány a köz pénzéből fenntartott szócsövei révén. Amelyeket nem lehet kizökkenteni abbéli törekvésükből, hogy páros lábbal rugdossák a diákokat. Akiket életkoruknál fogva ugyan nem lehet lekommunistázni, nem lehet a szemkilövető Gyurcsány nyakába varrni, de lehet Soros-bérencezni a fapados trollok szintjére kalibrált szennypropagandával. Mert – ahogy az egyik szónok nagyon helyesen elmondta – addig sem kell a problémáról beszélni. Mert – ahogy egy másik szónok nagyon helyesen elmondta – a kormány nem tűri az ellentétes véleményt, a vitapartnert, nem a meggyőzés a cél, hanem a legyőzés. Nem kell a kreativitás, a problémamegoldás a jövőért folyó versenyben, csak az előregyártott, elavult megoldások beseggelése a párt és a kormány nagyobb dicsőségére. Ez az igazi nemzeti tragédia. Balognak közben annyira futotta abból az okos kútfejéből, hogy benyögje: az iskolákban tapasztalt kitörő siker örömére az óvodákban is bevezetik a mindennapos testnevelést. Ennyit értenek ők abból, hogy a mennyiség helyett a minőségre kellene fektetni a hangsúlyt, ha azt akarjuk, hogy ennek az országnak legyen legalább valami homályos jövője.

De nincsen neki, nem lesz neki, mert már a jelene sincs. Nem én mondom, és nem azért mert Soros fizet és mert bele akarok pofázni a választás kimenetelébe. A Magyar Tudományos Akadémia mondja eléggé világosan és érthetően. A magyar oktatási rendszer rohad. Annak ellenére, hogy az iskola alapvető feladata lenne, hogy segítsen a gyerekeknek ledolgozni az otthonról hozott hátrányokat (a szegénységet, az alulképzett család jelentette hátrányt), ki lehet jelenteni, hogy a magyar oktatási rendszer esélyegyenlőtlensége az OECD-országok körében kiemelkedően magas: aki tanulatlan családból jön, semmi esélye megkapaszkodni. A életpályamodellekkel és a pedagógusok béremelésével kapcsolatos melldöngetés ellenére, az iskolai kiadások GDP-hez viszonyított aránya tekintetében a bányászbéka segge alatt vagyunk. A tanári kar öregszik, pályakezdők szinte már nem is mennek tanítani a középiskolákba. És ha ez nem volna elég: bár gyakran hallani okoséktól, hogy nem kell érettségi, mert a szakközépiskolai képzés jól hasznosul a munkaerőpiacon, a valóságban az érettségivel rendelkező 35 év alatti fiatalok közel a dupláját keresik annak, amennyit egy – az érettségivel nem egyenértékű – középfokú végzettséget szerzett fiatal vihet haza. Az összeszerelőüzemek kormányát viszont nem szabad ilyesmikkel fárasztani, ők vívják a szuverenitási harcaikat. Szóban. Plakátokon. Mikrofonok előtt. A személyes jövőjük biztonságban van, már összeharácsolták...

ITT OLVASHATÓ