Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2018.01.11.
Joe Wright a Legsötétebb óra (Darkest Hour) című filmje arról szó, hogy 1940-ben Churchill bátorságával, makacsságával, beszédeivel hogyan mentette meg a világot a nácizmustól.
A britek szeretete határtalan Churchill iránt. Életrajzait állandóan újra nyomják, az idézeteit, híres mondásait összegyűjtő könyveket szívesen ajándékozzák, de népszerűek azok a kerámiaszobrocskák is, amelyek szivarozó bulldogként ábrázolják.
Andrew Roberts brit történész szerint Churchill tartós sikerének az az oka, hogy olyan vezető volt, akit mindenki csodál, olyan célokért küzdött, amelyeket mindenki szükségesnek tart, aki harcolt és győzött a többiek szkepticizmusával szemben.
Wright még a Brexit és Trump győzelme előtt kezdte forgatni filmjét, de elismeri, hogy az összehasonlítás a mostani korral elkerülhetetlen, annál is inkább, mert az Európai Unió, amelyből Nagy-Britannia kilépni készül, azért jött létre, hogy elkerülhetők legyenek újabb háborúk. Roberts is osztja ezt a nézetet: „Trumppal és azokkal a kétségekkel szemben, amelyeket sok amerikai érez a vezetőkről, Churchill alakja egyre nagyobb csodálatnak örvend.”
A néhai miniszterelnök az Egyesült Államokban népszerűbb, mint Európában. 1940-ben az izolacionista Amerika rádión hallgatta a legendás Ed Murrow tudósításait Londonból, amikor Churchill arról beszélt, hogy Nagy-Britannia soha nem adja meg magát. Vagy amikor két évvel korábban előde, Neville Chamberlain hazatért a müncheni egyezmény után, Churchill e szavakat intézte a kormányfőhöz: „Válaszhatott volna a dicstelenség és a háború között. A dicstelenséget választotta és megkapja a háborút is”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.